Útikalauz a Dráva-medencéhez

Előszó

Részlet a könyvből:
„Itt az ideje, hogy világosan lássunk. Nem az szereti igazán a hazáját, aki elkendőzi a halálos bajt-jaj, idegenek meg ne tudják! - s közben meghal a halódó. Hanem az szereti igazán, aki felelőssége tudatában odavezet a nyitott sebhez: ezen a seben kifolyik az utolsó csöpp vér is, de kössük be a sebet s mentsük meg a halódót." Kiss Géza, az Ormánság elhivatott és tiszta szívű kutatója - akit minősítenek az Ormánság szerelmesének is - írta e különleges és szépséges tájról a fenti sorokat 1937-ben. Hosszú évtizedeken keresztül e gyógyítási szándék nem hozott eredményt. Sőt, a háborút követő ostoba kor el is zárta az amúgy is belterjesnek ítélt területet az ország más részeitől. Ám a szándék új erőre kapott, és éppen ezekben az években jutunk el oda, hogy a lassan begyógyuló sebről az utolsó kötés is levehető.
Amikor a személytelen - napsütést és lombsusogást, a folyó locsogását és a rétisas vijjogását nem visszaadó - terület kifejezést használjuk, akkor nemcsak az Ormánságra, hanem mindezt a szívében ringató egész Dráva-medencére gondolunk. Végül is a Kiss Géza, kákicsi református lelkipásztor említette seb erre az egész tájra oly jellemző volt. A Dunántúl déli oldalát szinte teljes hosszában kísérő Dráva-medence nagyjából egyenlő távolságra van az Egyenlítőtől és az Északi-sarktól: 5000-5000 kilométerre. Ez a magyarázat mérsékelt éghajlatára. Vissza