Előszó
Részlet:
"A közlekedés személyek, tárgyak gyakori, rendszeres és tervszerű helyváltoztatása. Helyváltoztatás az erre alkalmas pályán, megfelelő műszaki eszközökkel történik. Személyek és tárgyak helyváltoztatása úton, vasúton, vízen, levegőben és csővezetéken történhet.
Közlekedés az ember alapvető szükségletei közé tartozik, mert nélküle a létfenntartás eszközeit megszerezni, illetve megtermelni nem lehetséges.
Az egyén közlekedési szükséglete a társas élet fejlődésével fokozottan növekszik. A fejlettebb társadalom fajlagos (1 főre eső) közlekedési szükséglete nagyobb mint az elmaradotté. A közlekedési szükséglet együtt fejlődik a politikai és kulturális színvonal emelkedésével, a gazdasági élet és államigazgatás fejlődésével, a honvédelem korszerűsítésével és az életszínvonal emelkedésével. A közlekedési politika feladata ennek a fejlődő szükségletnek az adott társadalmi szinten való kielégítése.
1. A KÖZLEKEDÉS RÖVID TÖRTÉNETE
Az ember legősibb helyváltoztatása, a gyaloglás már közúti közlekedés. Az ősember, amikor a terep adta lehetőségek közül a számára legkedvezőbbet választotta, már utat tervezett, amikor az útjában álló akadályokat eltávolította, már utat épített.
A kezdeti gyalogos közlekedés, illetve a tárgyak cipelése után a szárazföldi közlekedés jellegét döntő módon meghatározta a kerék feltalálása. A kerékhez viszont szilárd felületű, egyenletes pálya kellett, s így alakultak ki az utak.
Európában és hazánk területén az első összefüggő, kiépített úthálózatot a rómaiak építették meg. Dunántúl területén több helyen találták meg, a jól kiépített, mélyen alapozott, kőburkolatú római út maradványait (1. ábra).
A népvándorlás korában, majd a középkorban ez az úthálózat tönkrement. A középkori Európában, kőburkolatú utak csak a városokon belül épültek, a kereskedelmi úthálózat anyaga kavics vagy földanyag volt. Az újkor első századaiban az utak minősége egyre javult, és a XVIII. században, elsősorban Franciaországban megépültek az első zúzottkő burkolatú utak. Nagy jelentőségű volt a skót Mac Adam által alkalmazott tömörített zúzottkőút. Ez kielégítette a lovaskocsiforgalom igényeit, gépjárműforgalomra azonban már nem felelt meg.
A közúti közlekedés nagyméretű fejlődése a gépkocsi megjelenésével (1886) kezdődött. Az azóta eltelt időben a gépkocsi hatalmas fejlődésen ment keresztül, sebesség, teljesítőképesség, gazdaságosság és kényelem tekintetében, s így a közúti személy- és teherszállításban a fogatolt járműveket teljesen kiszorította."
Vissza