Előszó
ELSŐ FEJEZET,
melyben Tányértalpú koma felébred, Mihály barátunk megjelenik és a leveleskosárban érdekes dolgok akadnak.
Az orgonafán két siető méhecske találkozott.
- Hallottad? - zümmögte az...
Tovább
Előszó
ELSŐ FEJEZET,
melyben Tányértalpú koma felébred, Mihály barátunk megjelenik és a leveleskosárban érdekes dolgok akadnak.
Az orgonafán két siető méhecske találkozott.
- Hallottad? - zümmögte az egyik.
- Micsodát? - kérdezte a másik, aki nagyon kíváncsi természetű volt.
- Tányértalpú koma felébredt!
- Honnan tudod?
- Hallottam, amikor a Karcsi inas kijött a feleségéhez, a Lencsi szakácsnőhöz és azt mondta: „hármat prüszszentett már a tekintetes úr, bizonyosan felébred még ma".
- Akkor jó lesz sietni!
- Bizony, friss méz kell a reggelijéhez!
És zümmögve váltak el, hogy nekilássanak a munkának.
Amikor visszatértek a kashoz, a potrohos öregbéres hangos zúgással fogadta őket:
- Ilyen lusta népséget se láttam még! - mondta és megtörölte pirosbabos zsebkendőjével izzó homlokát.
- Tányértalpú koma minden percben felébredhet és ti itt lopjátok a jó Istenke szép napját! Mi lesz, ha nem tudjuk friss, illatos mézzel megkínálni a gazdánkat?
A kis méhek szégyenkezve húzták össze magukat, aztán kettős kedvvel és sietséggel láttak a munkához. Olyan fürgék és igyekvőek voltak, hogy tizenegy órát se kongatott a templomóra, már megtöltöttek három lépet az aranyszínű mézzel. Nem sok, de ha az ember olyan sokáig aludt, akkor nem szab ad túlerőltetnie a gyomrát.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal