Utazás Faremidóba/Capillária

Fülszöveg

Karinthy Frigyes kegyetlenül mulatságos, filozofikus mélységű fantasztikus regényeit a modern sci-fi sajátos ősei közé sorolhatjuk.
Az első világháború második évében jelent meg egyik legkeserűbb írása, az Utazás Faremidóba. "Szeretve tisztelt hazája érdekében" Gulliver-Karinthy zsebében a behívóval "önként" csatába indul. Hajója aknára fut, de ő csodálatos módon ismét megmenekül; és különös, mozgó és zenélő gépek között talál otthonra. Faremidó rejtélyes állampolgárai, a szolaszik döbbentik rá, hogy a lény, akit emberként jelölünk és tisztelünk, nem más, mint a Föld ocsmány és szörnyű betegsége, amely előbb vagy utóbb szerencsésen el fogja pusztítani önmagát.
"Győzött a férfi, győzött a nő. Csupa pyrrhusi győzelem. Győzni csak a szerelemnek szabad" - olvashatjuk Karinthy 27-ben megjelent aforizmái között. 21-ben, amikor Gulliver hatodik alkalommal is hajóra száll, bizony nem így látja férfi és nő kapcsolatát. Capillária víz alatt világában a szerző csodálatos élőlényekkel találkozik, akik leginkább a földi nőkre hasonlítanak. Életük egyetlen értelme a gyönyör, legkedvesebb csemegéjük a bullok-agyvelő - e bullokok pedig furcsa, féregszerű lények és feltűnően emlékeztetnek a földi férfiakra is. A nemek harcában a férfi tehetetlen áldozata a női szépségnek és önkénynek - erről szól ez a regény. Karinthy azonban - miként magából a könyvből, s különösen a kötet H. G. Wellshez, levélformában megírt előszavából kiderül - korántsem tartja természetesnek vagy üdvösnek ezt a küzdelmet.
A nemek harca mögött - írja a szerző - végül is az a szörnyű hazugság lappang: hogy férfinak és nőnek nincsen kölcsönösen szükségük egymásra. "Capillária lidércnyomásos álma annak a felismerésnek nyugtalanító érzéséből született, hogy miként felelt a nő a fajtájából való kiközösítésre, a társadalomban való zsarnoki önkénnyel: miként bosszulta meg jogosabb és egészségesebb és eredményesebb önzéssel a hóbortos, beteges férfiönzést." Vissza