Utazás a Hold körül/Az ösztönről/A régi állatok/A halálról/Levél a vakokról/A fajok átalakulása/Művelődéstörténet és természettudomány

Előszó

Részletek a könyvekből:

Utazás a Hold körül

Késő éjjeleken egy szenvedélyem ébred föl, nem a legkockázatosabbak közül való. A "barátság" szó nem elég kifejező a megjelölésére, mert puszta barátságból nem ül ki az ember fagyos éjjeleken egy pár órára a szabadba; ilyesmit legföljebb a szerelmesek csinálnak, noha ez esetben a szerelem valami olyan dologra csábit bennünket, ami meggyőződésem szerint nagyon egészséges dolog.
A városi ember, aki élete legnagyobb részét mesterséges világitás mellett s ugyszólván egy barlangban tölti el, amellett rajong a napért. A tiszta éji levegő áldásáról viszont fogalma sincs, az ő szemében egyet jelent ez a meghüléssel, a barlanglakónak e sajátos találmányával. Ma csak az ideg-epikureusok egy kicsiny köre tudja, milyen gyógyerőt rejt ez, csak ők tudják, hogyan fürdik a levegő, illatozik az erdő, a föld, a viz éjjel.
Az én szenvedélyem a holdra irányul. De minden szenvedélynek, a legkomolyabbnak és legkönnyelmübbnek, lényegéhez tartozik, hogy nagyszerű kúrát tartat velünk; kiránt, legalább órákra, a mindennapi bajainkból.

Az ösztönről

Az alább következő klasszikus értekezés poszthumusz műve a mesternek. Eredetileg arra volt szánva, hogy főművének, a "Fajok keletkezésének" egyik fejezetét képezze, illetve az ösztönről szóló VII. fejezetet kiegészitse. Később, hogy a könyv terjedelmét túlságosan meg ne növelje, több más részlettel együtt kihagyta a szerző s élete vége felé ezt a kéziratot, meg igen sok más följegyzést az állatok szellemi képességeiről, átadta tanitványának, Romanes-nek, fölhatalmazván őt, hogy tetszés szerint használja föl azokat. A sok, többé-kevésbé laza jegyzetet a "Mental evolution of animals" (Az állatok szellemi fejlődése) c. munkájában dolgozta föl Romanes, de Darwinnak az ösztönről szóló, csaknem teljesen kidolgozott értekezését e munka függeléke gyanánt a maga egészében kiadta. Ennek teljes magyar fordítását adjuk itt az olvasónak, csupán a csillag alatti jegyzetek egy részét hagyva el, mig más jegyzeteket - ha erre alkalmasak voltak - szövegbe olvasztottunk be.
Amit Darwin e kis dolgozatban az állatok szellemi képességeiről elmond, kerek egészet alkot ugyan, de csak kicsiny részét a tárgyról nyilvánosságra hozott mondanivalóinak, meg annak amit azóta e kérdésről irtak. Ezért azoknak, akik a kérdés iránt közelebbről érdeklődnek, a Darwin eredeti munkáin és Romanes fönt emlitett (német nyelven is megjelent) c. munkáján kivül elolvasásra ajánljuk Reuternek pompás kis könyvét, melyben az egész ujabb irodalom is részletesen föl van sorolva. Az utolsó évek legjelentősebb kutatója e téren a francia Hachet-Souplet, akinek "La génése des Instincts" c. munkája sok uj és érdekes szempontot nyujt. magyar nyelven e kérdésről tudtunkkal csak egyetlen érdemes és alaposabb munka jelent meg: Dr. Révész Béla "Állatlélektani tanulmányok" c. könyve (Budapest 1911.)

A régi állatok

Sok-sok évvel ezelőtt volt, a meleg országokban, ahol a nap erősebben süt mint nálunk, az eső sűrűbb cseppekben esik s valamennyi növény és állat jobban virul, mert nincs tél.
Az erdő teli volt élettel és lármával. A legyek zümmögtek,a veréb megette a legyeket, a vércse pedig a verebet. A méhek bemásztak a virágkelyhekbe, hogy mézet keressenek, az oroszlán orditott és a madarak énekeltek. A fák zizegtek, mialatt gyökereik nedvet szivtak a földből.
Egyszerre csak bámulatos csönd lett. Mintha mindnek elállott volna a lélegzete, mind hallgatott és bámult. A fák nem zizegtek többé. Az oroszlán fölütötte a fejét és megállott, egyik mancsát fölemelve a földről. A szarvas abbahagyta a legelést, a kis egér kijött a lyukából s a füleit hegyezte.
Ketten jöttek az erdőn át, akik nem hasonlitottak a többi lényekhez és amilyeneket még soha senki nem látott.
Egyenesen jártak. A homlokuk magas volt, a szemük erős. Kézen fogva tartották egymást s körülnéztek, mintha nem tudnák hol vannak...

A halálról

Az a munkakör, melyet az "orvos" fogalma fed - nagyon tág; az a viszony mely az orvos és az egyes ember, a család, a társadalom, az emberiség között fennáll - sokféle és változatos.
A munkakör nagy terjedelme, a viszony sokfélesége mellett az orvos minden munkája: emberszereteten épül fel. A tudás és tapasztalat egymagában az orvosnak csak puszta szilárd talaj, mely a szeretet melege, a lélek jósága, a filozófus nyugalma nélkül meddő, kopár.
A teljes emberiesség, az igazi emberszeretet, a tudás és tapasztalat szűlte aranyigazságok alkotják azt a nagy hármas-szövetséget, mely oly nemessé teszi az orvos hivatását, s melynek az orvos lelkét be kell töltenie.
Az "orvos" eme idealisan vázolt kerete: jellemzően veszi körül Nothnagel Hermannt.

Levél a vakokról - azoknak akik látnak

A langresi késműves fia, a türelmetlen forradalmár, az enciklopédia szerkesztője, a szalónok ünnepelt csevegője, minden idők egyik legsokoldalúbb és legszellemesebb tudósa és bölcselője az itt következő kis tanulmány irója. A vakoknak sajátszerű, a mienktől annyira eltérő lelki világát ismerteti meg velünk ebben, páratlan tudással és ragyogóan szellemes stilussal. Az irásmodornak ez a frissessége, melyet nem kis mértékben támogat a Diderot idejében divatozott levélforma - meg az a körülmény, hogy a vakok lelki világának ismeretében az azóta lefolyt másfél évszázad óta majdnem semmit sem haladt a tudomány - voltak a biztositó tényezői annak, hogy a "Levél a vakokról" ma éppoly értékes kis lélektani értekezés, mint volt a megirása idején. Figyelmes olvasója több lélektani ismeretre tesz szert, mint akárhány kötetnyi elvont lélektani munka elolvasásával.

A fajok átalakulása

Jean Lamarck Bazentinben született 1744 augusztus 1-én. Apjának - Baron Pierre de Monet, lovag Lamarcknak - második gyermeke volt. Szülei papi pályára adták, de ez a pálya sehogy sem volt inyére. Apja halála után, 1760-ban kilépett a jezsuita kolostor kötelékéből s testvéreinek példáját követve, a francia hadseregbe állt be. Kis idő mulva alkalma nyilt ütközetben kitünni s az alig 17 éves ifjú erre tisztté lépett elő. Később Toulonba és Monacoba került, hol a Riviera változatos flórája élénk érdeklődést keltett föl benne s rendszeres botanikai tanulmányokba fogott. Miután betegesség lett és nyugdijazták, Párisba került, hol megismerkedett Buffon-nal, ki hathatósan támogatta törekvéseiben. Nemsokára megjelent első nagy műve, a három kötetes "Flore Francaise" (Franciaország növényei). E munkája révén megválasztották a tudományos akadémia tagjává.
Buffonnal való több évi benső barátság hatása alatt kezdett a származástannal foglalkozni. Kiterjedt rendszeres növénytani tanulmányai, melyeket 20 évig folytatott, kifejlesztették a Buffon által beléoltott csirát s tapasztalatairól egy 12 kötetes munkában számolt be; ebben az "Encyclopédie methodique"-ban (módszertani gyüjtőmunka) 2000 növényfajt ismertet.

Művelődéstörténet és természettudomány

Az a viszony, mely az ember és a természet közt kezdetben fennállott és a vad népeknél ma is fennáll, lényegesen más, mint amilyenről a költők és bölcselkedők álmodoztak. A képzeletük szülte kedves képekben nem volt szemernyi valóság sem. Azok az idillikus viszonyok, amelyek közt az ifjú emberiséget elképzelték, nem léteztek soha és sehol. Nem aranykorszakkal, hanem kőkorszakkal kezdődött mindenütt az emberiség története. A költők képzeletében megelevenedett nemes pásztorok és bájos pásztornők, akik áldott vidékeken, dús legelőkön őrizték nyájaikat és azoknak hozamából ártatlan erkölcsökben és a legteljesebb boldogságban éltek, a valóságban visszataszitóan rút, nyers hordák voltak, akik örökös harcban álltak az éhséggel, a vadállatokkal, az idő viszontagságaival; piszokba merülve, teljes tudatlanságban éltek, a nőt szolgaságba hajtották, az öregeket eltaszitották. A szükség-parancsolta emberevést a babonás szokások szentesitették. Vissza