Előszó
Részlet a könyvből:
1863 május hó 21-én, egy vasárnapon, nagybátyám, Lidenbrock tanár, rohanva tért haza kis házába, mely a Königstrasse 19. szám alatt a régi Hamburg legrégibb uccájában feküdt....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1863 május hó 21-én, egy vasárnapon, nagybátyám, Lidenbrock tanár, rohanva tért haza kis házába, mely a Königstrasse 19. szám alatt a régi Hamburg legrégibb uccájában feküdt.
Mártha asszony azt hitte, hogy most ugyancsak elkésett az ebéddel, mert a leves tűzhelyén még alig kezdett forrni.
- No! gondoltam magamban, a nagybátyám, aki nagyon türelmetlen ember, ha már éhes, majd csinál az most nagy patáliát.
- Lidenbrock úr már háza jön? - kiáltá Mártha asszony csodálkozva, félig nyitva az ebédlő ajtaját.
- Igenis, Mártha asszony, de azért az ebédnek még nem kell készen lenni, hisz még nincs két óra. Szent Mihály templomának tornyán csak most ütötte el a felet.
- De hát akkor Lidenbrock úr mért jön már haza?
- Ezt valószínűleg majd ő maga mondja meg nekünk.
- Jaj, már jön! én szakadok; világosítsa őt fel Axel úr a dolog állásáról.
És a jó Mártha asszony visszatért a konyhalaboratoriumába.
Magamra maradtam. Nem igen bíztam benne, hogy tekintve kissé határozatlan fellépésemet, sikerülni fog nekem a tanárok megmérgesebbikét kapacitáni; ennélfogva magam is épen felső emeleti szobácskámba készültem szerényen visszavonulni, midőn az uccaajtó csikorgott sarkaiban, nehéz léptek kopogása hallatszott a falépcsőn és a ház ura az ebédlőn áthaladva dolgozószobájába lépett, vagyis inkább rohant.
Vissza