Tüzem, lobogóm!

Fülszöveg

Az első kötetes Utassy József versei a mesebeli „legkisebb fiút" juttatják az olvasó eszébe, aki idősebb fivérei után maga indul el, hogy ami nekik nem sikerült, ő véghezvigye: dacolva száz veszéllyel, megküzdve még a tűzokádó, hétfejű sárkánnyal is, megszabadítsa az elrabolt királykisasszonyt. A költemények még csak a készülődés, az útnak indulás szakaszában mutatják, de erőtől duzzadó frissességében, mozdulatainak ritmusában, tekintetének ragyogó vidámságában a célhoz jutás bizonyossága sugárzik.
Utassy költeményeinek legjellegzetesebb tulajdonsága indulati sűrítettségük, a képekben, jelzőkben, a szavak hangzásában, a ritmikában megnyilvánuló erő, robbanásra kész energia, amely már-már szétvetné a verset, ha nem tartaná egybe a szerkezet szilárdsága. A fiatal költő érzelgősség és cinizmus nélküli, a játékosságtól sem idegenkedő keménysége mögött határozott és szeretetre méltó ember áll, aki már első kötetével bizonyítja nem mindennapos tehetségét.
Mit mondjon az a származásáról, akinek szülei az alvégen is albérletben laknak? Semmit! Hallgasson. És vágjon neki a világnak! De dalolva, hogy mindenen győzzön.
A 41-es tavasz harmadik napján születtem Ózdon. Apám barakklakó segédmunkás itt, vagy ahogy ők nevezték magukat: pakker. Innen jár haza szombatonként kerékpárral Bükkszenterzsébetre. A falu libapásztorához: Édesanyámhoz. Ám a szegénységbe nehéz belenyugodni! A Papa meg is próbál mindent. Dolgozik kőbányában, bányában, majd summásként Németországba kerül. És végre: tüntet egy szoba-konyhás ház a felvégen! Bepucolatlanul, kerítetlenül. És akkor jön a behívó, jön a Don-kanyar, és eljön az a pillanat is, amikor egy német közlegény úgy dönt, hogy többet ér egy abrak zab, mint Édesapám és bajtársa élete. Lőtt sebbel, harmadfokú fagyásban pusztulnak el mind a ketten, valahol Minszk mellett. Én akkor tanultam járni! Azóta leérettségiztem Egerben, elvégeztem a magyar-népművelés szakot az ELTE-n, nevelő lettem egy szakmunkástanuló-intézetben, és albérlő a Március 15. téren. Tenyérközelből ismerem a legnehezebb fizikai munkákat, de bányász még nem voltam! Ezt a munkát az irodalomban szeretném becsületesen, költőként végezni. Szegény vagyok, összes ingatlanom: egy kötetnyi világ. És kicsi fiam! Vissza