"Dalba fog az ember..."

Fülszöveg

Kötetünk a 2010-ben, 69 éves korában elhunyt Utassy József életét, pályáját mutatja be versek, fotók, levelek felhasználásával, felvillantva különböző korszakának jellegzetes pillanatait. Megismerhetjük a bükkszenterzsébeti nagyszülők, szülők, a tágabb Utassy-Vadász familia tagjait, érzékelhető az a szeretetteljes családi légkör, amelyben a kisfiú nevelkedett. Ebbe az idillbe robban bele az apa halálhíre, a minszki kórház levele, mindaz, ami a „csillagok árvájává" tette a költőt. Bepillantást nyerhetünk az egri kisdiák életébe, az első versek születésének színhelyére. Következnek a budapesti egyetemi évek, 1960-tól 1966-ig. Láthatjuk az alakuló irodalmi közösségek szereplőit, többek közt a Kilencek költői csoportjának tagjait. Találkozhatunk az öröm és bánat képeivel-élményeivel: a betegség lehangoltságával és a fia születésének ujjongó ünnepléséve S érzékelhetjük a gyászt is, melyet halála okozott. A 90-es évek végén újabb csapások sora éri: csak a versek, az írás segítenek. Felesége, Horváth Erzsébet - akihez több szép vers íródott - odaadó ápolása nyomán, állapota javult, s Budapestről elköltözve 2004-ben Rédicsen alakította ki új otthonukat. Reményteljes időszak következett, a költő életkedve visszatért. 2008-ban a rég megérdemelt Kossuth-díjat is megkapta. 2010-ben még részt vett a Költészet Napja ünnepségén, a zalaegerszegi Városi Hangversenyteremben. Sajnos, ez volt utolsó nyilvános szereplése, augusztus 27-én a kiújult betegség győzedelmeskedett, végleg eltávozott körünkből. Az emlékőrzés szép példája ez a visszatekintő élet- és pályakép. A versek és fotók társítása érdekes összefüggésekkel gazdagítja a művek hátterét, s költészetének régi és új hívei, olvasói mélyebben megérthetik: miért is vált megkerülhetetlenné ez a súlyos, tartalmas lírai életmű? Vissza