Utasítások a leánygimnázium, leányliceum és leánykollégium tantervéhez

Előszó

Részlet a könyvből:

ÁLTALÁNOS UTASÍTÁSOK.

1. A tanterv és az utasítások feladata. Az 1926. évi XXIV. t.-c. kétféle leányközépiskolát, ú. m. leánygimnáziumot és leánylíceumot szervez. Emellett középfokú leánynevelésünket a törvény szerint még a leánykollégiumok szolgálják. Mind a három iskolafaj közös feladata, hogy leányainkat vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben általános műveltséghez juttassa. A leányközépiskolában e feladat azzal bővül, hogy a tanulót az egyetemi tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára is képessé teszi, míg a leánykollégium csak a törvényben megjelölt főiskolai tanulmányokra készít elő, egyetemi tanulmányokra nem.
A törvény megállapítja azoknak a tárgyaknak sorát, amelyeknek tanításával az egyes iskolafajok feladatukat megoldhatják. A végrehajtási utasítás pedig hangsúlyozza, hogy a tanári testületek a leányoktatás célját olyképen valósítsák meg, hogy a női lélek a maga sajátosságának megfelelő kiművelésben részesüljön.
A tanítandó tárgyak anyagát a tanterv úgy állította össze, hogy osztályonként egyre bővülő ismeretet nyújtson s így az egyes tárgyak ismeretanyaga a maga egész összefüggésében a nyolc évfolyam befejeztével a tanuló sajátjává legyen. Az ismeretanyag megszerzése közben kell a tanulónak értelmileg, erkölcsileg megerősödnie, a munkát megszeretnie, önálló munka végzésére alkalmassá válnia, öntudatos, lelkes honleánnyá fejlődnie, ki majdan a közéletben a reá váró munkát elvégzi, gyermekeit pedig otthonában helyes irányban képes nevelni. Az utasításoknak épen az a feladatuk, hogy azokat az alapvető szempontokat állapítsák meg, amelyek segélyével a leányközépiskolák az előbb jelzett célt elérhetik. E munkában minden egyes tantárgy tanárának különleges szerep jut, melyre az egyes tantárgyakra vonatkozó részletes utasítások mutatnak rá. De vannak oly feladatok is, melyek csak az egész tanártestület egybehangzó munkájával oldhatók meg. Ez utóbbi eredmények elérését kívánja szolgálni az utasítások általános része az alább következő szempontok kifejtésével.
2. A tanár egyénisége és az iskolai munka egységes szelleme. A tanár egyénisége rendkívül fontos tényező az iskola nevelő és oktató munkájában. Benne a legnemesebb erkölcsi felfogásnak kell kialakulnia, mely nem tűr igazságtalanságot, hazugságot, felületességet, hízelkedést. Egyéniségének nemcsak tantárgyának, hanem az iskola életének szeretetében is ki kell domborodnia. A tantárgyaival való szíves foglalkozás, a többi tárgy tanításának figyelemmel kísérése, pedagógiai mozgalmak ismerete, módszertani kérdések megbeszélése, a nevelés kérdései iránt való érdeklődés, a tanulóifjúság iránti szeretet fejlesztik ki azt a tanári egyéniséget, mely az összhangzatos iskolai munkának legfőbb biztosítéka. A tanárban a szakembernek és a nevelőnek kell egyesülnie. Vissza