Utak, sorsok, asszonyok

Fülszöveg

Az ipar, a technika, a gazdasági élet fejlődésével a nők közül is - különösen a felszabadulás óta - egyre többen kapcsolódtak be hazánkban a termelésbe. Üzemi munkások, szövetkezeti dolgozók, közlekedési és egészségügyi alkalmazottak lettek, vagy éppen más munkaterületen helyezkedtek el. Ily módon a fizikai állományban dolgozó nők kategóriája a városokban és a falvakban egyaránt rendkívüli mértékben kiterebélyesedett.
A nők a férfiakkal egyenjogú társként vonulta be a kis- és a nagyüzemekbe és más munkahelyekre. Arányuk az egyes nagy népgazdasági ágakon belül 1949 és 1978 között a statisztikai kimutatások szerint rendkívül jelentős méretekben megnövekedett - az összes munkások 49,7 százaléka nő.
Abban, hogy a magyar munkásosztályhoz tartozók száma a felszabadulás óta eltelt évek során, a szocialista termelési viszonyok közepette csaknem megkétszereződött, nagy részük van a nőknek is. Az ő munkába állásuk rendkívül jelentős társadalmi fejlődést bizonyító eredmény; emellett azonban felvet egy sor szociális, gazdasági, morális vagy más társadalmi, családi és egyéni jellegű, megoldásra váró problémát.
E kötet, amely a Magyar Nők Országos Tanácsának sokoldalú támogatásával és közreműködésével készült, már eleve azzal a szándékkal íródott, hogy ezt az erjedésben levő társadalmi réteget szociográfikus indíttatású riportokban emberközelbe hozza. Életutakat, életpályákat, sorsmetszeteket, vallomásokat mutatunk be a riportírás eszközeivel. Alanyainkat a legkülönbözőbb, olykor talán nem szokványos munkaterületekről kutattuk fel, de egyben megegyeznek: mindannyian munkásnők. Természetesen ilyen rövid portrékban nem vállalkozhattunk valamennyi arc és sors, egy-egy élet teljes kibontására, feltárására, a családi, a munkahelyi közérzet, az érzelmi élet, a gazdasági és szellemi valóságuk teljes bemutatására, bár arra törekedtünk, hogy minél sokrétűbb képet adjunk riportalanyainkról. Vissza