Utak és nevek

Fülszöveg

Gyalogolni jó - írta Móricz Zsigmond, s a mondás ma is érvényes ugyan, de a mai rohanó világ szellemében át is fogalmazhatjuk: utazni jó! Jó utazni vonaton, gépkocsival, megismerni szülőföldünk, szűkebb pátriánk vidékeit, településeit, a falvak, városok lakosait, mindazt, amit a táj, a vidék látványosságban, népismeretben kínál.
Az erdélyi tájak szerelmese vagyok. Nekem többet mond az erdélyi hegyek, a folyóvölgyek, a folyóvölgyekben sorakozó falvak látványa, mint sok más, európai hírnévre szert tett, divatos, pompás turisztikai célpont. Amikor egyik-másik ismerősöm boldogan újságolja, hogy a nyáron tíz napot Rómában tölthetett, rákérdezek: Szép, de Vacsárcsiban voltál? A megdöbbent, kérdő tekintetre elmagyarázom, Vacsárcsi a csíki falvak egyike, ha leszállsz a vonatról Csíkrákoson, a Rákosi-patak mentén fölfelé haladva Göröcsfalva után rögvest ott találod a néhány száz lelkes kis falut, ahol ottjártamkor olyan egyköves, még működő vízimalmot láttam, amelynek Svájcban is csodájára járhatnának.
Ne értsen félre azonban senki, nem vagyok annyira lokálpatrióta, hogy ne ismerném el a távoli világ csodáit, ám vessük előbb szemünket szűkebb környezetünkre. Járjuk a vidéket, utazzunk „otthon" is.
Már nyelvjáráskutatói tevékenységemnél fogva is összejártam Erdélyt. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi - és nem erdélyi - magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvű helységnévtáblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Feledve, hogy az erdélyi településeknek van ősi, magyar nevük is... Vissza