Út Európa szívébe 1953-2009

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz (dr. Szényei Gábor András) 17
Bevezetés 19
Előszó 23
Rövidítések jegyzéke 25
Köszönetnyilvánítás 31
Miért fontos megírni a Képviselőcsoport történetét? 33
Örökségünk és emlékeink átadása 33
A Képviselőcsoport mint a történelem alanya és tárgya 34
A könyv megírásakor használt módszerek: írott források, személyes beszámolók és törekvés az átláthatóságra 36
Miért adtuk a könyvnek az Út Európa szívébe címet? 36
A könyv felépítése 37
AZ ÚTTÖRŐK: 1952-1979 41
I. Az Egyesült Európa kiépítésének kezdete 43
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport születése 43
Az 1950. május 9-én meghirdetett Schuman-terv és az „alapító atyák" 45
Az ÉSZAK mint az európai integráció felé vezető első lépés 47
A Képviselőcsoport mint szervezeten belüli szervezet 48
A kereszténydemokrata politikai család és az általa képviselt értékek 50
Az Európai Védelmi Közösség: csalódás a Kereszténydemokrata Képviselőcsoport számára (1953-1954) 52
Messinában az ügy új életre kel - a római szerződések aláírása (1955-1957) 55
II. Az új Európai Közösségek folyamatos felemelkedése 57
Az egységes Parlamenti Közgyűlés (1958): a pillangó ébredése 57
A Parlament hangsúlyozza függetlenségét azáltal, hogy Róbert Schumant választja elnökéül (1958. március) 58
Euratom - „a politikai akarat problémája" 60
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport támogatja a közös piac mielőbbi megvalósítását (1958-1968) 63
A népek Európájának születése 65
Európa mint egyesült kereskedelmi hatalom 66
A vámunió kiteljesedése (1968-1969) 66
III. A közösségi modell megvédelmezése (1961-1966) 69
A Fouchet-terv: félreértések és összetűzések a létrehozandó politikai unióval kapcsolatban (1961-1962) 69
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport nem fogadja el az egyszerű kormányközi együttműködés kialakítását 70
Az „üres székek válsága" és a „luxemburgi kompromisszum" (1965. január - 1966. január) 73
IV. A közös agrárpolitika, a kereszténydemokraták szívügye 77
A Stresai Konferencia felvázolja a KAP fő irányvonalait (1958) 77
A három mezőgazdasági maraton (1962-1968) 79
A Mansholt-terv (1968), a KAP jelentős átalakításának előfutára 81
A KAP továbbra is „a Közösség lényegi eleme, az integráció igazi magja" marad 83
V. Hosszú út a monetáris unióig 85
A Bretton Woods-i rendszer összeomlása (1971) monetáris válságot okoz Európában 87
A „kígyó" csökkenti a valutaingadozást 87
A párizsi csúcstalálkozó: cél egy „európai unió" (1972. október) 87
A Képviselőcsoport a megfelelő erőforrásokkal rendelkező Európai Monetáris Alap létrehozását szorgalmazza 88
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoportot megerősíti az Európai Monetáris Rendszer megszületése (1978) 90
VI. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport kijátssza az Európai Parlament költségvetési ütőkártyáját 93
Megerősített költségvetési jogkör: az 1970-es és 1975-ös pénzügyi szerződések 94
A Számvevőszék működése Heinrich Aigner védőszárnya alatt 95
A „Notenboom-eljárás" 96
VII. A Közösség első bővítése (1972) 99
Európa újraindítása Hágában (1969) újult lendülettel: a cél a Közösség beteljesítése, elmélyítése és kibővítése 99
A Közösség kibővítése: az Egyesült Királyság csatlakozása elleni francia vétó visszavonása 100
Új ír tagok csatlakoznak a Kereszténydemokrata Képviselőcsoporthoz, ám a britek számára még hosszú a várakozási idő 104
A politikai unió útján továbbhaladva (1972-1974) 105
VIII. Demokratikus változások Dél-Európa államaiban (1974-1975) 107
A portugáliai „szegfűk forradalma" (1974. április) 108
A ciprusi válság a görög ezredesek bukását okozza (1974. július) 109
Franco tábornok halála és a spanyol demokrácia (1975. november) 110
IX. A Közösség szociális politikája: a kereszténydemokrata ösztönzésre bevezetett újító politika (1953-1979) 113
Az ÉSZAK korai eredményei 113
A gazdasági és szociális ügyeknek kéz a kézben kell járniuk, mint „a tűznek és a lángnak" 114
A lakosság által is érzékelt pozitív eredmények: a munkavállalók szabad mozgása 116
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport párbeszéde a vállalatokkal és szakszervezetekkel 118
X. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport szolidaritást vállal a Szovjetunió által elnyomott nemzetekkel 121
Berlin: a „szégyenfal" (1961) 122
A magyar (1956. október) és a cseh (1968. augusztus) események vérbe fojtása 123
Az 1975-ös helsinki csúcstalálkozó - vajon a Kelet és Nyugat közötti enyhülés valóság vagy csupán illúzió volt? 124
A Képviselőcsoport merész kezdeményezése: az európai fegyverkezési együttműködés (1978) 126
XI. Segély Afrikának - történelmi és erkölcsi örökségünk 129
A kereszténydemokraták közreműködése az első (1963. július) és második (1969. július) Yaoundé-megállapodás létrejöttében 130
A Loméi Konferencia: fordulópont a kölcsönös szolidaritáson nyugvó kapcsolatok létrehozásának történetében (1975. február) 131
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport szélmalomharca az emberi jogokért Afrikában: az ellentmondások meséje 133
XII. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport mindennapjai 1952 és 1979 között 135
Német-olasz összefogás a Kereszténydemokrata Képviselőcsoport belül? 135
Az első elnökök 137
Európaiak Klubja 138
Utazások és Európa felfedezése 139
A nemzetek feletti titkárság létrejötte 140
„Valóságos szerzetesek, akik reggeltől estig a szervezeteket szolgálják" 144
XIII. Úton az első európai választások felé (1979. június) 149
Az Európai Néppárt születése 149
A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport lekörözi a Szocialista Képviselőcsoportot 152
Közvetlen választás általános választójog alapján: a kereszténydemokraták „nagy reménye" 153
1979. június 10.: A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt D-napja 156
AZ ÉPÍTŐK: 1979-1994 161
XIV. Az újonnan megválasztott Képviselőcsoport összetétele (1979. július) 163
A lenyűgöző német delegáció 165
A másik „nagy" delegáció: az olaszok 168
A belga, francia, holland, ír és luxemburgi delegációk legerősebb egyéniségei 170
XV. A Képviselőcsoport politikája és felépítése az első parlamenti ciklusban (1979-1984) 175
Giampaolo Bettamio megbízást kap a Titkárság kiépítésére és szupranacionális jellegének fenntartására 175
Az EPP Képviselőcsoport meggyőzi a görög tagokat a csatlakozásról (1981. december) 180
Egon Klepschet nem választják meg az Európai Parlament elnökévé, és Paolo Barbi lesz a Képviselőcsoport elnöke (1982) 180
XVI. Van Aerssen kezdeményezése intézményi vitát okoz az EPP Képviselőcsoporton belül (1979-1984) 185
Kettős stratégia: „kis lépések" és egy új szerződés 185
A Genscher-Colombo-tervtől (1981. november) az Európai Parlamentnek az európai uniós szerződésről szóló tervéig (1984. február) 187
XVII. Elismerik az Európai Parlament megosztott költségvetési jogkörét (1979-1984) 193
Az 1980-as költségvetés elutasítása: „az igazság első lépése" a közvetlenül választott Parlament számára 194
Az „Adonnino-doktrína" (1981): a költségvetés nem pusztán könyvelési irat, hanem politikai eszköz is 195
A költségvetési krízis megoldása (1981-1984) 197
Az 1982-es költségvetésre vonatkozó mentesítés megtagadása: figyelmeztetés a Bizottság számára 199
XVIII. A Közös Agrárpolitika (KAP): „az erőforrások kiszivattyúzása" 201
A felesleg botránya 201
A mezőgazdaság modernizálása 203
Az EPP Képviselőcsoport támogatja a Bizottság reformját 204
XIX. Folytatódik a szovjet veszéllyel való szembenézés 207
Az enyhülés kudarca 207
„Sem vörös, sem halott": a Euromissile-válság (1979-1984) 210
A közös védelmi politika felé 212
XX. Az 1984. júniusi választások után a képviselők újabb hulláma érkezik a Parlamentbe 215
Siker vagy kudarc volt-e az 1984. június 14-i és 17-i parlamenti választás? 215
Egon Klepsch visszaszerzi a Képviselőcsoport feletti hosszú távú irányítást 216
Pierre Pflimlint az Európai Parlament elnökévé „koronázzák" 1984. július 24-én 219
A felszólalási idő háborúja: „primadonnák" és „szürke eminenciások" 220
Ciklusközi módosítások (1986. január és 1987. január) 221
Az új főtitkár: Sergio Guccione (1986. február) 221
XXI. Az Egységes Európai Okmány felé vezető út és a nagy belső piac - az „1992-es cél" 223
Kedvező politikai légkör (1984. június-július) 223
A „Kenguru-frakció" lendületet ad a belső piac ügyének 224
A Bizottság Fehér Könyve: a közös belső piacot létrehozó dokumentum 227
Az Európai Tanács milánói értekezlete: győzelem az európaiak számára (1985. június) 228
Az EPP-frakció úgy dönt, hogy a lehető legtöbbet kell kihozni az Egységes Európai Okmányból (1986. február) 230
Az EPP-frakció egyre erősödő elköteleződése az „1992-es cél" mellett 232
A belső piac összességében véve egy sikertörténet 233
XXII. A szimbólumok és állampolgárok Európája: az Adonnino-bizottságtól (1984) a maastrichti szerződésig (1992) 237
A 12 csillag és Beethoven Örömódája 237
A határellenőrzések megszüntetése 239
Cserekapcsolatok a fiatalok számára 240
Európai állampolgárság 241
Az európai ombudsman 242
A szavazati jog, illetve az önkormányzati és európai parlamenti választásokon jelöltként való indulás joga 243
XXIII. A szegénység elleni harc és az emberi jogok védelme 245
A Szaharov-díj megalapítása 245
A Nőjogi Bizottság 247
A jugoszláv válság menekültjei 250
Emberi jogok a szovjet blokk országaiban 251
Közép- és Latin-Amerika: a totalitarizmus két formája között őrlődve 253
„Aki éhes, az sosem lehet igazán szabad" 255
Az észak-déli párbeszéd újrakezdése: a második loméi egyezmény 257
A harmadik loméi egyezmény: „a furcsa előadás" 258
A Lomé IV fő célja: a demokrácia támogatása Afrikában 260
XXIV. A közvetlenül megválasztott Európai Parlament harmadik ciklusa: a Néppárt családja tovább bővül (1989-1994) 263
A spanyol Partido Popular bevonása 264
A brit konzervatívok kérelmét befagyasztják (1989. július) 265
.majd végül elfogadják (1992. április) 268
Egyre több nő és fiatal az EPP-frakcióban 269
Meghatározó egyéniségek erősítik az EPP sorait 271
Az igazi meglepetés: Valéry Giscard d'Estaing érkezése (1991. december) 273
Változások a Képviselőcsoport vezetőségében: Leo Tindemans elnöksége és a Titkárság új tagjai (1991. január - 1994. július) 274
XXV. A berlini fal leomlása (1989. november), Németország újraegyesítése és a Szovjetunió megszűnése (1991) 277
A váratlan forradalom 277
A változás első jelei a Szovjetunióban 278
Az EPP elnökségének moszkvai látogatása (1987. március) 279
Repedések a szégyenfalon (1989 eleje) 280
A Képviselőcsoport reakciója a berlini fal leomlására (1989. november) 281
Az EPP-frakció támogatja Németország Európai Unión belüli gyors újraegyesítését 283
A Szovjetunió felbomlása (1991. december) 286
A balti térség visszakapja helyét Európa térképén és a nyugati gondolkodásban 287
XXVI. A jugoszláv válság (1990-1995) és következményei 291
Európában újra háború tör ki 291
Úton a nyugat-balkáni államok függetlensége felé 292
Háború, mészárlás és etnikai tisztogatás Boszniában (1992-1995) 296
A Vance-Owen-terv 297
Az EPP-frakció humanitárius és politikai lépéseket tesz 298
A bosznia-hercegovinai konfliktus lezárása 299
XXVII. Az EPP-frakció szerepe a maastrichti szerződés (1992) létrejöttében 301
A római ülésen (1990. november) a nemzeti és európai parlamenti képviselők a föderatív Európa létrehozását tűzik ki célul 301
Gyors reakció arra a felismerésre, hogy Európa ismét egy kontinensként egyesül 302
Az Európai Néppárt dublini kongresszusa (1990. november 15-16.) megfogalmazza követeléseit az 1991-es kormányközi konferenciák előestéjén 303
„A Hatok Néppártja": a maastrichti tárgyalások politikai katalizátora (1991-1992) 304
XXVIII. A kereszténydemokraták rajta hagyják kézjegyüket a maastrichti szerződésen 307
Komoly lépés az európai integráció folyamatában 307
A dán népszavazás: fájdalmas elutasítás a lakosság részéről (1992. június) 309
Az Európai Alkotmányról szóló Herman-beszámoló (1994. február) 310
XXIX. A Közösség kibővül: Ausztria, Svédország és Finnország felvétele 313
A tiszavirág-életű Európai Gazdasági Térség (1992) 313
A semlegesség problémája 314
Elmélyítés nélkül nem lehetséges a bővítés? 315
Az EPP-frakció a három ország felvétele mellett voksol 317
A REFORMEREK (1994-2009) 319
Az EPP Képviselőcsoport fejlődése 1994 és 2009 között: egy igazi sikertörténet 321
XXX. Az EPP-frakció Wilfried Martens elnöksége idején (1994-1999) 325
1994 júniusában új tagok csatlakoznak a Képviselőcsoporthoz 325
A Párt elnöksége kezébe veszi a gyeplőt (1994. július) 330
Halálos veszély a jobboldalról érkező riválisoktól: a Kohl-Martens-stratégia és utóhatása 333
Az 1998. március 24-i „bungaló beszélgetések" és a Forza Italia csatlakozása a Képviselőcsoporthoz 1998. június 9-én 336
XXXI. Az EPP-ED Képviselőcsoport Hans-Gert Pöttering elnöksége idején (1999-2007) 339
Óriási győzelem: az EPP-ED Képviselőcsoport a Parlament legnagyobb politikai erejévé válik (1999) 339
Hans-Gert Pöttering lesz a Képviselőcsoport elnöke (1999. július 13.) 344
Az új elnök első politikai lépései: átnevezés EPP-ED Képviselőcsoporttá - az EPP-ED Képviselőcsoport átveszi az Európai
Parlament elnökségét - a kényes osztrák kérdés 346
„Lenni vagy nem lenni " a Képviselőcsoportban: a brit konzervatívok ismét fontolóra veszik lehetőségeiket 349
2004 júniusában és 2007 januárjában új képviselők érkeznek a Képviselőcsoportba 351
XXXII. Az EPP-frakció Titkársága 1994 és 2009 között 359
A főtitkárok: Gerhard Guckenberger, Mário Dávid, Klaus Welle, Niels Pedersen és Martin Kamp 359
Új arcok és a szakmaiság továbbfejlesztése 364
Liftek Bábel tornyában és a gurulós bőröndök 366
Hétköznapi munkások vagy katedrálisépítők? 369
XXXIII. A kontinens újraegyesítése: a tizenöt tagú Unió huszonhét tagúvá bővül 371
Kinyílik az ajtó Európa előtt: a történelmi jelentőségű koppenhágai döntés (1993. június) 371
Az EPP-frakció előcsatlakozási stratégiája 373
Az Európai Tanács 1997 decemberében elfogadja az EPP javaslatait 377
Felkészülés a bővítésre a Parlamentben és a Képviselőcsoporton belül 380
A helyreállított Európa 381
XXXIV. Az intézményi kérdés áttekintése - a kétséges amszterdami eredmények (1997) és a nizzai kudarc (2000) 387
A maastrichti szerződés N cikkében megfogalmazott elkerülhetetlen határidő 387
Az amszterdami szerződés (1997. október): fény és árnyék között 389
Az Uniónak ismét a régi dilemmával kell szembenéznie: a bővítés egyet jelent a mélyülés végével? 392
A nizzai kudarc (2000. december) 394
XXXV. Európa jövőjének megalapozása: az Európai Alkotmánytól (2004. október) a lisszaboni szerződésig (2007. október) 397
A nizzai kormányközi konferencia kudarca (2000. december) után siker jön: az európai egyezmény létrejötte (2002) 397
Az EPP-ED befolyása a konvent elnökségére (2002. február - 2003. június) 402
Útban az Alkotmányszerződés felé (2004. október) 404
A „nem" szavazatok mennydörgése a francia és holland népszavazásokon (2005. május) 407
Párizs visszatér a rendes kerékvágásba: a 2007. december 13-i egyszerűsített lisszaboni szerződés 407
Írországon a sor, hogy nemet mondjon (2008. június 13.) 409
XXXVI. A Parlament megerősíti a Bizottság feletti ellenőrzési jogkörét: az EPP-frakció szerepe a Santer- (1994), a Prodi- (1999) és a Barroso-bizottságban (2004) 411
A Parlament és a Bizottság intézményközi viszonya a maastrichti szerződés bevezetését követően (1992) 411
A Santer-bizottság nekilát az európai politikai rendszer fokozatos „parlamentarizálásának" (1994-1999) 413
A Prodi-bizottság okot ad rá, hogy az EPP-ED Képviselőcsoport követeléseket fogalmazzon meg (1999-2004) 418
A Barroso-bizottság az EPP-ED Képviselőcsoport erőteljes támogatását élvezi (2004-2009) 421
XXXVII. Az egységes közös piac és a globalizáció 425
Az 1993-as egységes piac - a növekedés motorja? 425
A lisszaboni szerződés alapján megszületik a „növekedés és foglalkoztatás Európája" 428
Három siker az állampolgárok számára: olcsóbb telefontarifák, színvonalasabb szolgáltatások és környezetvédelem 431
A Képviselőcsoport támogatja a globális kereskedelem kiterjesztését (a seattle-i, dohai és cancúni fordulók) 434
XXXVIII. Az euró bevezetése: a nemzetközi monetáris káosz elkerülése (1999-2009) 437
„Hosszú út az euróig" 437
A konvergencia-kritériumok vitája 442
Igény egy független Európai Központi Bank kialakítására 444
Az euró: az EPP sikere 445
2008. október: mivel Európa kizárólag az Eurócsoportra és az egységes valutára támaszkodik, globális pénzügyi válsággal kell szembenéznie 448
Egy európai gazdasági kormány? 448
XXXIX. A frakció új nemzetközi stratégiája a kibővített Európában 451
A Nyugat-Balkán európai orientációja 451
Az EPP-ED Képviselőcsoport támogatja a demokratikus erőket Belorussziában, Ukrajnában, Moldovában és Grúziában 453
Bonyolult kapcsolat Oroszországgal 458
Nyitottság a mediterrán és az arab világ felé 459
Törökország: „egy lelkiismereti kérdés" (2004) 460
XL. Szabadság, biztonság és jog az Európai Unióban 463
A schengeni övezet (1985-1995): lehetővé válik a személyek szabad mozgása 463
...biztonságuk szavatolása mellett 465
A kábítószer elleni küzdelem 466
Új terrorista veszélyek 467
EUROPOL 470
A bevándorlási politika felügyelete 473
A biztonságosabb Európáért 475
XLI. Az EPP-ED Képviselőcsoport szellemi értékei: párbeszéd és tolerancia 477
„Az értékek Unióját építjük" 477
Alapvető jogok 478
Az EPP értékei az Európai Alkotmányban: vita a „zsidó-keresztény örökségre" való utalás belefoglalásáról 479
Párbeszéd az ortodox egyházzal 483
Kapcsolatépítés a muszlim világgal 485
Találkozók a dalai lámával 486
A Képviselőcsoport egyik alapvető értéke: a tolerancia 487
Az EPP-frakció ikonikus alakja: Róbert Schuman 489
XLII. Az EPP-ED Képviselőcsoport szélesíti bázisát a civil társadalomban és az európai politikában 491
Az európai polgárok bevonása 491
Tanulmányi napok és vezetőségi ülések külső helyszíneken 491
A jövő tervezése: Nostradamustól (1996) az Európai Ötletek Hálózatáig (2002) 496
Kapcsolatok a nemzeti parlamentekkel 501
XLIII. Az EPP-ED Képviselőcsoport Joseph Daul alatt (2007-2009) és a 2009. júniusi választások sikere 505
Joseph Daul megválasztása és az új EPP-ED Képviselőcsoport elnökség (2007. január 9.) 505
A parlamenti munka lehető leghatékonyabb megszervezése 507
Joseph Daul személyes elkötelezettsége a közép- és kelet-európai testvérpártok támogatása iránt 512
Az EPP-ED elnöke a német és francia elnökség középpontjában (2007. január-június és 2008. július-december) 516
Gondok Prágában: a rizikós cseh elnökség (2009. január 1. - június 30.) 519
Politikai felkészülés a 2009. júniusi európai választásokra 521
Az EPP-frakció meglepő sikere 2009. június 7-én 525
Joseph Daul kezébe veszi az ügyeket 2009. június 23-i elnöki újraválasztása után 526
Gyökerek, örökség, jövő 531
A Képviselőcsoport történelmének jelentősége 531
Válságok - a változás tünetei 532
Meggyőződés és tolerancia 532
A brit epizód tanulságai 534
Az újraegyesített Európa új „alapító tagjai" 537
A következő generáció felelőssége 538
Az EPP jövőbeli sikerének öt feltétele 539
„Európa háború és béke kérdése" 540
MELLÉKLETEK 541
Időrendi mutató 543
A Kereszténydemokrata (CD), EPP- és EPP-ED Képviselőcsoport tagjai 1952 óta 559
Parlamenti ciklusok, elnökök, főtitkárok 589
A Róbert Schuman-medál kitüntetettjei 593
Az EPP-frakció képviseleti aránya az Európai Parlamenten belül és a nemzeti delegációk megoszlása a frakcióban 597
Az EPP-frakció külső találkozói 615
Névmutató 623
A Képviselőcsoport munkatársai 2008. december 31-én 641
A 2009. június 7-én megválasztott tagok listája 647
Végjegyzetek 657
A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA ÚTJA EURÓPA SZÍVÉBE 691
Előszó a magyar fejezetekhez (Kiss Mária Rita) 691
I. A kereszténydemokrácia eszmetörténete Magyarországon a kezdetektől 1949-ig (Petrás Éva) 695
II. Egy kereszténydemokrata kísérlet Kelet-Közép-Európában, a Demokrata Néppárt (1944-1949) (Szabó Róbert) 715
Előzmények 715
A modern magyar kereszténydemokrácia első csírái 717
A Keresztény Demokrata Néppárt 718
KDNP-ből Demokrata Néppárt 721
Kereszténydemokrata párt a törvényhozásban 725
Kereszténydemokraták az emigrációban 734
III. A pártidentitás stratégiái a KDNP politikájában (1989-1998) (Kiss Mária Rita) 737
Történelmi fordulat - történelmi lehetőség - történelmi párt 741
Keresztény inspiráció egy új kor küszöbén: a világnézeti párt 753
A néppárttá válás útjai 764
IV. A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe (Petrás Éva) 789
„Búvópatakok" (1949-1989) 789
Egy európai kereszténydemokrata párt ígérete (1989-1990) 794
Európai minta - európai norma 799
Európai integráció 803
V. A Kereszténydemokrata Néppárt történeti kronológiája előzményekkel (1988-2010) (Szabó Róbert) 805
Névmutató (Lukácsi Katalin) 835

Témakörök