Út a férjtől a férjig

Előszó

Részlet:
Bill Petersen sehogy sem találta a helyét a Dornerék ünnepélyesen terített asztala mellett. Kétoldalt mellette Berthold Dorner és D. Emanuel Schneider, a főszámvevő ur ült olyan pazarul bőre szabott ruhákban, hogy a kabát hátul egészen a tarkójukig vetette ráncait a jeles uraknak. Ezzel szemben az ő kifogástalan szmokingja - mintha csak oda lett volna öntve a derekára - a halavány lilaselyem mellény, amethisztgombokkal - óh! szegény Bill, ugy érezte magát, mintha rablóbandába keveredett volna. Csendesen figyelgette a társaságot. Berthold Dorner hatalmas és terebélyes volt, de annál kisebb a főszámvevő ur. Fia, a titkár a szabadalmi hivatalban, pedig éppenségel a hét szűk esztendő. Jó volt kárpótlásul a saját, tökéletes alakjára gondolnia. Mégis csak szép képet mutatott neki a tükör, mielőtt elindult otthonról. A hadsereg, hiába a hadsereg! A tartalékos ulánustiszt nagy súlyt helyezett katonás karcsuságára és a szabályos arcélre, amely gyönyörű harmóniába olvadva, tíz lépésről árulta el a katonatisztet. Ennek a jellegzetes külsőnek köszönhette hősi hírnevét is. Az a harcias arcél! Azt suttogta róla, hogy vérrel mossa le még a sértő gondolatot is, pedig olyan szelid volt, hogy egy legyet sem tudott volna megölni. Néha szinte kellemetlenné is vált ez a harcias külső és belső szelídség. Amikor t. i. a nők, már mint a hadseregért lángoló nők, heves rohamot vártak és csalódottan kellett belátniok, hogy hasztalan készülődtek a kapitulációra... Vissza