Út a boldogsághoz

Előszó

Harsány zene áradt a bár színpadáról, ahol Crystal Falls legjobb country-western zenekara, a Bushwhackers olyan dübörgő ritmusban játszott, hogy a táncparkett mindig zsúfolásig megtelt. Az énekes, egy magas fickó, Wrangler farmerben, díszes westerningben, fényes cowboycsizmában - amihez még sosem tapadt tehéntrágya ezüstgombokkal kivert Stetson kalapban fergeteges előadásban tálalta John Michael Montgomery Ma éjjel légy az enyém című elavult slágerét. A párok követték a levegőben lüktető gyors ritmust, sarkukon és lábujjhegyen ugrálva járták a bonyolult táncot a countrymuzsikára a kis asztalokkal körülvett, fényesre suvickolt hajópadlón.
Zach Harrigan a helyiség egy távoli sarkában lebzselt, széke két hátsó lábán billegve, karja mellkasán lazán összefonva, s a hosszú gyakorlatnak köszönhető könnyedséggel tanulmányozta a csajokat. A Bronco Bart's bár volt kedvenc vadászterülete, ez a népszerű itatóhely, amely vonzotta a gyönyörű nőket. A probléma csak az volt, hogy ma este mind egyformának tűnt - magas, karcsú, festett szőke, feszes farmerben, testhez simuló kötött felsőben, amely keveset bízott a képzeletre. Az azonos típusú testeket méregetve Zach azon tűnődött, vajon egy terrorista csempészett-e olyan vírusokat az oregoni víztárolókba, amitől a nők nagy melleket akarnak. A látókörébe került nők többségéről lerítt, hogy már feküdt kés alá. A fenébe is, azok közül a nők közül, akikkel az elmúlt hat hónapban lefeküdt - és szép számmal voltak ilyenek -, sokan százezreket költöttek mellnagyobbításra. Néhányan idegkárosodást is szenvedtek az operáció alatt. Melyik épeszű férfi szeretne szopogatni egy érzéketlen cicit? Zach szerint ezzel az erővel a csávó akár egy vízzé telt ballont is rágcsálhatna. Vissza