Úszás Évkönyv 1998-1999

Előszó

AZ OLIMPIA ÉVE
Ott tartunk, mint Atlanta előtt!... Következik a nagy megmérettetés. Eddig mindenre lehetett magyarázat, legyen sikeres vagy sikertelen magyar bajnokság, Eb, vb, ifi Eb mondhatták, mondhattuk: „Majd az olimpián!" Ott majd megmutatjuk. Minden azért történik. Atlantában Egerszegi Krisztina, Czene Attila és Rózsa Norbert győzött.
Általános volt az öröm. Legalábbis szakmailag. Mert egy jegyzőkönyv ügy azért becsúszott, Zemplényi György is újra feltűnt (nyugodjon békében), és még volt egy nehezen feledhető, Hauer Péter nevéhez fűződő sajátos pénzügyi elszámolás is...
Szakmailag azonban a sportág kikezdhetetlen volt. Mint ahogy az volt a barcelonai ötkarikás játékokat követően is, ahol öt aranyérmet nyert, vagy Szöul után is, a maga négy aranyával. Mit hoz majd Sydney? Ad-e indoklást, gyógyírt, felmentést arra, ami mögöttünk áll. Adhat-e magyarázatot? Persze, kell-e bármire is magyarázat?
A válasz alighanem: igen. Hiszen az atlantai olimpiát követően nem minden sikeredett oly fényesen. Nézzük pusztán a versenyeket, a nagy megmérettetéseket. Sevillában az Európa-bajnokságon Kovács Ágnes mindkét mellúszó számot megnyerte. Az atlantai győzők közül viszont a kontinens legfontosabb versenyén egyik sem vett részt. Minden idők legeredményesebb magyar úszója az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina mindenki nagy bánatára emelt fővel elbúcsúzott, visszavonult. Ez ellen nem is lehet semmi kivetnivaló. A csodálatos sportember a csúcson hagyta abba. Pedig... micsoda ellentmondás: még legalább 2-3 aranyérem biztos, hogy benne maradt. Szinte vitathatatlan, ha csak levezető jelleggel folytatja, 200 háton még akkor is számos világversenyt nyert volna. Vissza