Anyám szeretője

Fülszöveg

Az 1920-as években a nő fiatal volt, szép és nagyon gazdag. Akkor ismerte meg őt, aki nincstelen fiatalember volt, egyetlen dolog töltötte be az agyát és egész valóját: a muzsika. A modern zene. Olyan zenekart akart magának, amely Bartókot játszik meg Prokofjevet. Meg az összes többi fiatal komponistát, akiket a kutya sem ismert még. Élete végére a férfi híres karmester lett, dúsgazdag ember, a nő pedig ott állt egyetlen fillér nélkül, de még mindig és egyre inkább űzve-kergetve az emésztő szerelemtől, amiről sem a férfi, sem senki más nem tudott semmit.
Az Anyám szeretője egy néma, vad szenvedély története, amelyet a fiú, a nő fia ír meg. Beszámoló egy élet tragédiájáról, de olyan távolságtartóan elmesélve, hogy a fájdalom már sokszor az ellenkezőjébe csap át, a derűbe.
Widmer ugyan az emberi lét súlyos kérdéseit feszegeti, elbeszélő stílusa folyton a lebegő könnyűség. A könyv párkötete, az Apám könyve ugyanazt a történetet meséli el, csupán csak a másik oldalról, de mennyivel más az a történet! És mindkettőt a fiú jegyzi le, aki a két megszállott ember között az összekötő, ugyanakkor a józanság.
No meg az utókor. De az ítéletet az olvasóra bízza.

Urs Widmer 1938-ban született Baselben, germanisztikát, romanisztikát, történelmet tanult. Ma íróként él Zürichben. Nagy sikerű regénye, az Anyám szeretője 2000-ben jelent meg, 2004-ben követte az Apám könyve is. Vissza