Úri muri

Előszó

Az Úri muri Móricz Zsigmond írói pályájának második korszakában született. A Pesti Napló-ban jelent meg először folytatásokban, 1927-ben. Könyvalakban az Athenaeum adta ki 1928-ban. Négy kiadás jelent meg, s most a Szépirodalmi Könyvkiadó jelenteti meg a regény új kiadását.
Móricz a feudálkapitalizmussal élet-halálharcát vívó parasztság irodalmi szószólójaként tart ítélőszéket ebben a regényben az élősdi, úri társadalom felett. Az Úri muri-ban haláltáncát járó gentry-társadalom feloldhatatlan ellentmondásaiból kisülő, perzselő hőfokú drámai atmoszférájában Szakhmáry Zoltán felgyújtja ezt a romlott, korrupt világot, mert rádöbben arra, hogy a magyar úri osztály számára nincs menekvés, s végez magával. Móricz társadalomszemléletének regényről-regényre nyomon követhető fejlődése 1930-ban a Rokonok-ban éri el a csúcspontját.
Az Úri muri cselekménye a millennium idején játszódik, de a belőle hangzó végítélet az ellenforradalmi idők Magyarországának szól. S a regény dermesztő időszerűsége meghatározta a hivatalos kritika kétféle taktikáját: egyfelől azzal igyekeztek kisebbíteni a mű jelentőségét, hogy nem láttak benne egyebet, mint dáridózással és anekdotázással elnyújtott hosszabb elbeszélést, másfelől űzőbe vették Móricz személyét. Kikiáltották róla, hogy a keresztény-nemzeti iránnyal szembenálló, romboló jellemű író, s a Budapesti Szemle, a hivatalos Magyarország kritikai folyóirata, fajgyalázásnak minősítette a regényt: "...mily sötéten látja az író ezt a világot,... mennyire haszontalannak, értéktelennek és semminek hirdeti ezt az egész életet... mily kevés jót tud mondani fajáról!" Vissza