Úri muri

Előszó

Részlet a könyvből:
"Móricz Zsigmond, a regényíró, Ady mellett úgy szerepel irodalomtörténetünkben, mint a korszak legnagyobb tanítómestere. Drámái viszont mind a mai napig nem kapták meg méltó értékelésüket, sem Nagy Pétertől, aki nemrégiben kitűnő könyvet szentelt az írónak és életművének, sem Hubay Miklóstól, aki csak a drámák egy töredékes részét vette vizsgálat alá. Ilyen hatalmas munkára itt persze nem vállalkoztunk. Mondanivalónk egyetlen drámára, az "Úri muri"-ra korlátozódik.
Móricz legtöbb regényét két változatban írta meg: először újság vagy folyóirat folytatásaiban tette közzé, utána pedig végleges formában, kötetben. Az "Úri muri" c. regény 1927 őszén jelent meg a Pesti Napló hasábjain, s még ugyanebben az évben, a könyv-forma megjelenése előtt elkészült az író a drámai változattal is. Elkészült, azaz mégsem. Miután benyujtotta a Vígszínházhoz, az igazgató, Jób Dániel sehogy sem tudott beletörődni a történet tragikus befejezésébe, Szakhmáry Zoltán öngyilkosságába, s rábeszélte az írót, hogy a darab végén inkább békítse ki a házaspárt. Keserves viadal lehetett ez. Somlay Artur (a bemutató Szakhmáry Zoltánja) húsz év távlatából is emlékezett arra a jelenetre, amikor Móricz könnyekkel szemében lépett ki a színház igazgatói irodájából, miután végre beleegyezett ebbe a változtatásba. Akadt más óhaj is: helyet kellett csinálni a darabban a színház legnagyobb művésznőjének, Varsányi Irénnek, s ezt a munkát szívesen vállalta az író. Ilyen művész kedvéért érdemes volt Balog Ábel ezredes feleségét, Rhédey Zsuzsikát is megformálni. A dráma szempontjából mégis tehertétel volt ez a szerep, Eszter jelentőségét csökkentette, s épp azért a későbbi átdolgozások során el is maradt.
A színház lelkesedett a darabért, s az író sem riadt vissza egyes jelenetek többszöri átírásától, bár az ilyen munka elég keserves. Talán megéri. "Ha igaz, - írja a bemutató előtti nap - hogy színpadon meg tud állni ez az írás, akkor most nagy dolog történt velem: az, hogy az életet ugyanolyan erővel fogtam meg a színpadon, ahogy eddig regénybe..." Vissza