"Uram, taníts minket imádkozni!"

Előszó

Kétségbeesett aggodalommal figyeljük a 21. század elején, hogy milyen világ veszi körül gyermekeinket, fiataljainkat. Tehetetlenek vagyunk a növekvő erőszakkal, durvasággal szemben, az egyre könyörtelenebb, embertelenebb és élet-ellenesebb világ mérgező hatásaival szemben. Kiszolgáltatottnak, védtelennek érezzük magunkat, gyermekeinket, féltjük őket. Mit tehetünk? Használhatjuk, s gyermekeink kezébe adhatjuk a leghatalmasabb, legcsodálatosabb "fegyvert" minden gonosz ellen: az imádságot. A mennyei Atya szeretetén kívül nincs más hatalom, amely megóvhatna bennünket. Ő maga bíztat minket arra, hogy higgyünk az imádság erejében, kérjük segítségét és oltalmát. Olyan menedéket kínál nekünk, amely mindenki számára hozzáférhető.
Hogyan tanultatok meg imádkozni? - tettem fel a kérdést konfirmandusainknak. Egyikük ezt írta: "Édesanyám kiskoromtól fogva esti mese után imádkozott velem. Először azt hittem, hogy ez vers, de aztán rájöttem, hogy annál több. Azóta is, még most is minden éjjel imádkozom. Nekem az imádság sokat jelent. Ha valami rosszat tettem és imádkoztam, tudtam, hogy Jézus megbocsátott. Én örökké hálás leszek, mert Jézus azt is megbocsátotta, amit más nem." A legnagyobb, legfontosabb ajándékot, egy egész életre szóló segítséget adunk gyermekeinknek, unokáinknak, ha megtanítjuk őket imádkozni. Talán úgy, hogy először az ágya mellett imádkozunk érte, aztán ha nagyobb lesz, vele. Végül pedig megtaníthatjuk őket az önálló imádkozásra. Arra, hogy olyan bátran, bizalommal és természetesen beszélhet Istennel, mint a szüleivel. Erre egyedül Isten Szentlelke taníthat meg minket... Vissza