Az Ács fiának hivnak...

Előszó

Részlet a 9. oldalról:

A különös kaland azzal kezdődött, hogy elindultam megnézni egy Németországban készitett filmet. Három év telt el a háboru befejezése óta és azt lehetett volna gondolni, hogy Western City lakói kigyógyultak már háborus őrületükből. De nyilvánvalóan nem igy állt a dolog, mert a mozi előtt nyüzsgött a csőcselék és senkit sem engedett belépni. Mielőtt azonban erről beszélnék, be kell még mutatnom előbb Henner Károly doktort, a berlini hires irodalmi kritikust, aki mifelénk utaztában akko éppen Western Cityben tartózkodott. Henner doktor beszélt rá, hogy nézzem meg a filmet és ha néhány pillanatig türelmesek lesznek, megláthatják, hogy a doktor gondolatai, amelyeket nekem elmondott, miként inditották el rendkivül különös kalandomat.
Lehetségesnek tartom, hogy nem ismerik eléggé ezeket a müvelt külföldieket. Modoruk a legpuhább bársonyhoz hasonló ugy, hogy ha szóba elegyedik velük az ember, ugy érzi magát, mint a cica, amelyiket simogatnak. Elolvasták a világ valamennyi könyvét, nyugott határozottsággal beszélnek és öregek, hihetetlenül vének, mivel lelkükben nemzedékek szenvedéseinek emléke halmozódott föl. Jómagamnak, aki Western City legelőkelőbb klubjának és az ország legelső diákszövetségének vagyok a tagja, hirtelenében sehogyan sem akarózott fölemlitenem néki, hogy én is segitettem megnyerni az Argonneokban vivott ütközetet. A külföldi vendég megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a háboruról, mire azt feleltem, hogy elmult és semmi ellenséges indulatot nem érzek többé, de magától értetődik, örömmel tölt el a porosz militarizmus megsemmisülése. Vissza