A római látomás

Előszó

Dr. Vince L. Michaelis idegorvos naplójából:

... Feljegyzéseim, melyeket itt a tudományos világ rendelkezésére bocsátok, vizsgálataimból és némely tapasztalataimból szürvék, melyeket egy ifjú páciensemen végeztem. A fiatalember jelleme, társadalmi állása a feljegyzésekben kellőképpen ki van domborítva. Természetes: a nevét és a cselekmény színhelyét érthető okokból megváltoztattam. "Rivertown" kis város az Atlanti Óceán északi partvidékén; egy hajózható folyó torkolatánál fekszik. Hajóforgalma ennélfogva élénk: hajógyárai és fejlett ipara van. Ott áll például a versenygépkocsi gyár, amiről e műben szó lesz. Hogy általánosan ismert személyiségekre nevükről és egyéb részletekről ne lehessen ráismerni, a Faber család életkörülményeinek megrajzolásánál egynémely dolgot megváltoztattam. Ám mindez az esettel kapcsolatos psychopathologikus álláspontot semmiben sem érinti.
Érthető, ha a fiatalember, aki súlyos baleset következtében agysérülésen ment keresztül, hallucinációs képzeletek világába téved és érthető, ha aztán azt hiszi, hogy a valóságban megtörtént mindaz, ami víziókép megjelent előtte. A dologban nem is az a csodálatos hogy Faber Luke háromhetes kábultságából (coma) úgy tért magához, mint aki tudja, hogy ez idő alatt máshol volt és csakugyan volt valahol: hanem az, hogy a valóságban családja tagjaival ugyanazok a dolgok történtek ebben a valóságos világban, mint avval a másik családdal, a víziók világában, mit akkor ismert, míg öntudatlan volt. Feltételezhető, hogy tudatalatt agya felvette azokat a beszélgetéseket, miket létező családja és az ápolók folytattak ágya körül. Ámde a család valamennyi tagja arról biztosít, hogy hasonló beszélgetéseket ágya körül sohasem folytattak. És az ápolószemélyzetnek fogalma sem volt arról, hogy mi megy végbe előttük a sebesült lelkében? Tudományos képzettségű és gondolkodású ember létemre, természetes, hogy nincs szándékomban "agyrémeket" terjeszteni. De ezeket a dolgokat annyira feltűnőeknek találtam, hogy mindenképen le akartam őket szögezni. Ezért kértem pontos feljegyzéseket. Végezetül pedig be szeretném tartani azon ígéretemet, amit ennek a különben nagyon tartózkodó fiatalembernek tettem, miszerint a furcsa esetnek az adatait nem fecsegő kedvben, szószátyárságból, esetleg dicsőségszomjból bocsátotta rendelkezésemre, hanem csakis azért, mert az "idegorvos" kérte erre. Vissza