Unokáink is látni fogják

Előszó

Amikor 1973. november 1-jén szerkesztő-gyakornokként először léptem át a Magyar Televízió kapuját, igazán nem sejthettem, milyen gazdag kincsesbánya dokumentumai lesznek egyszer az évtizedek során nagy hittel és szeretettel elkészített portréműsorok. Hosszú televíziós pályám nagy ajándékának tartom, hogy annyi sok kiváló építészt ismerhettem meg határainkon innen és túl. A kötetben tíz, ma már klasszikus interjút válogattam az 1977 és 1995 közötti időszakból. Olyan meghatározó személyiségek szólalnak meg, akik nagy hatást gyakoroltak korunk építésznemzedékeire. Valóságos történelmi időutazás volt újra végignézni ezeket a filmeket, hiszen már a '70-es, '8o-as évek is milyen végtelenül távolinak tűnnek. Hát még a múlt század eleje, amelynek történelemkönyvekből ismert hírességei, alkotói válnak személyes ismerőssé, mert például az építészettörténet professzora, Rados Jenő még találkozott Steindl Imrével, a Parlament tervezőjével és gyerekfejjel körülnézhetett az épülő Országházban. Ott volt a Zeneakadémia ünnepélyes megnyitóján és kamara zenélt a Vámház körúti Nagycsarnok tervezőjével, Pecz Samuval. Csonka Pál az első világháború katonájaként változó harcterekről küldte haza művelődés- és építészettörténeti szempontból is izgalmas tábori lapjait, több mint kétszázat. Pierre Vago - Vágó Péter - ismerte de Corbusier-t, Auguste Perret-t és minden nagy építészt, aki formálta a 20. század építészetét. Ebből a néhány kiragadott részletből is érzékelhető: a tíz portréban több mint egy évszázad történelme és építészettörténete elevenedik meg. Természetesen a hangsúlyok a háborút követő évekre, évtizedekre helyeződnek és ma már talán abszurdnak vagy megmosolyognivalónak érezhetik sokan az akkori szakmai küzdelmeket a paneles lakótelep építés, a budai hegyvidék szürke betonkockákkal való betelepítése, történelmi városrészek elpusztítása vagy a falusi sátortető ellen. A gyakorló építészek pedig mindahányan végigélték a háború utáni újjáépítést követő szocialista realizmus, a szocreál irracionális diktátumát, majd a kivitelezői önkényt, a házgyárak uralmát. És eme felfordított világban ők, a kitűnő, nagy műveltségű, széles látókörű, alapos szakmai tudással felvértezett emberek - kiváló Mesterek tanítványaiként - maguk is meghatározó Mesterekké lettek. Szakmai, emberi tisztességgel vívták csatáikat. Bölcsességük, mély derűjük sokunk számára tette elviselhetőbbé azt a hazug világot, az ő társaságukban valahogy biztonságban érezhette magát az ember. Vissza