Ünnepnapok

Előszó

Az egyház sürgeti s ezért örömmel is látja a világiak apostolkodását. Erre azért van szükség, mert egyrészről a világi és szerzetes papság egymagában már nem képes kielégíteni a társadalom különböző rétegeiben jelentkező és sokszerű vallásos igényeket, másrészről pedig az Egyház igen jól tudja azt, hogy a világi hívek apostolkodása a példaadás szempontjából közvetlenebb hatással van azokra, akik a jó példát inkább meglátják a magukhoz hasonló élethivatású emberekben, mint a papokban, mégha ezek oly tündöklő példával járnak is elől.
A világiak apostolkodásának hálás tere az egyház szeretet-műveiben való tevékenykedés, a vallásos jellegű egyesületek, társulatok s a keresztény sajtó támogatása és a közéletben, a vallásos érdekek védelme és biztosítása. De ennek az apostolkodásnak még hálásabb tere a sok ostromot álló család, különösen pedig a tanyavilág, melynek szétszóródott népe paptól, templomtól és sokszor iskolától is távol, a lelkiekben fájdalmas nélkülözéseknek van kitéve.
Az apostolkodásnak ez utóbbi feladatait kívánja szolgálni e munka, melynek szerzője Kemény János kir. tanácsos, Gyöngyös város nyugalmazott polgármestere.
Mint volt gyöngyösi plébános, jó lelkiismerettel állithatom, hogy ő oldalamon állott minden igyekezetemben, mely az egyház, a vallás és a nép erkölcsi javát szolgálta. Ő maga az isteni kegyelem hatalmába kerülve, boldogan élesztgeti és ápolja családi tűzhelyén a vallásosságot, az istenfélelmet s példásan tesz eleget családjával együtt katholikus kötelességeinek.
Ebben a családi körben, a családfő búzgólkodása közben született meg e munka megírásának gondolata. Vissza