Ünneplőben van a határ

Előszó

Az olvasó számára Szabó Bogár Erzsébet neve összefonódik a mesevilággal, azzal a világgal, ahol minden megtörténhet.
Immár a kilencedik verseskötetét adja kis olvasói, a szülők, óvodapedagógusok, tanítók kezébe, megértve és megértetve a gyermeki szívet. A mai világban ritkán emlegetett, s talán lassan elhomályosuló értékeket, a szeretet, a tiszteletet közvetíteni, a teremtett világ szeretetét.
Verseiben, megzenésített dalaiban, s az új kötet címében: Ünneplőben van a határ ez a szeretet tükröződik.
Az idős, sokat tapasztalt költő ma is gyerek tud lenni. A mese és a fantázia szárnyán sóvárogva repül vissza saját gyerekkori világába, a Képzelt mesék című versében az édesanya esti mesemondása idéződik fel.
A kötet versei a csodát, a kitárulkozó világot kínálják. Szinte fogja olvasói kezét, ahogyan vezeti őket a természetben, a környezetben. A kis fecskét megcsodálom című versében a szorgosan dolgozó fecskecsaládot mintaként állítja elénk. Boldogságot, öröm sugárzik költeményeiből: együtt örül a költő és olvasója az évszakokkal a változásnak, a fákkal a virágzásnak, a méhecskével a jó időnek, együtt szurkolunk a két kis nyuszinak.
Erzsi néni varázslatosan gazdag szókincse, csengő rímei magával ragadják az olvasót. Műveiben tanít a szépre, jóra, leleplezi az emberi gyarlóságot, látszólag az állatokról szólva: pl. a hencegést, a dicsekvést, a nagyképűséget a Mese a nagyképű macskáról című művében. Az Ünneplőben van a határ című kötet minden verse tanít, gyönyörködtet.
Legyen boldogság, szeretet szívében minden szülőnek, gyermeknek, olvasónak - ezt kívánja a kötet.
Kívánjuk mi is, éljen soká a mi nagymamánk, szülessen lelkünk épülésére egyre több költemény.
Dr. Galgóczi Lászlóné mestertanár Vissza