Előszó
Bánrévy Gábor* Köszöntő emlékezés
Kedves Gyulám! Drága öreg barátom!
Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetlek 85. születésnapod alkalmából. Úgy gondolom, hogy mivel...
Tovább
Előszó
Bánrévy Gábor* Köszöntő emlékezés
Kedves Gyulám! Drága öreg barátom!
Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetlek 85. születésnapod alkalmából. Úgy gondolom, hogy mivel valószínűleg én vagyok az ünneplők között, aki a legrégebben ismer téged, valamiképpen „kijár" nekem ez a megtiszteltetés
Köszöntésed során szeretnék néhány emléket felidézni az elmúlt évtizedekből. Mindketten életünk javát a külkereskedelemben töltöttük el, bár más-más területen, így útjaink viszonylag későn, a 60-as évek végén keresztezték először egymást. Te a TERIMPEX jogtanácsosaként élő állatok exportjával, míg jómagam a halott állatok, illetve azok bőrének és az abból készülő termékek: cipők, kesztyűk, táskák külkereskedelmi forgalmával foglalkozó TANNIMPEX-nél jogászkodtam.
Amikor aztán 1968-ban bekerültem a Külker Minisztériumba, egyik legelső feladatként kaptam egy eredetvédelmi megállapodás előkészítését Ausztriával. Közel három esztendeig folytak a tárgyalások, amelyek során az egyik legfőbb vitatott kérdés a magyar szalámi megjelölés használatának a kizárólagos joga volt. Itt találkoztam először rendkívül széleskörű, a konkrét vita témán messze túlterjedő ismereteiddel és briliáns érvelés-technikáddal, amelynek döntő szerepe volt abban, hogy hosszú hónapok intenzív tárgyalási eredményeként egy számunkra igen kedvező megállapodást sikerült tető alá hozni a „sógorokkal". (Amit az is bizonyít, hogy amikor Ausztria a Közösség tagjává vált, sürgősen felmondta a megállapodást, arra hivatkozva, hogy az eredetvédelem immár közösségi hatáskör!)
Amit akkor - és a későbbiekben is mindig - csodáltam Benned, az a nagyon fejlett kommunikatív készséged, mindenhol és mindenkivel megtaláltad a hangot, ami az alapja a sikeres kapcsolat-építésnek. (És - nem utolsó sorban - mindez németül, anyanyelvi szinten!)
A következő emlék-sor ami eszembe jut, a magyar-német Jogász Egylet éves ülései, felváltva itthon és Németországban. A kiutazások busszal történtek és bizony hosszú órákat ültünk egymás mellett, amíg megérkeztünk az éves konferencia színhelyére. Ezeket az utakat színesítették azok a színes történetek, amelyek nemcsak elviselhetővé, hanem kifejezetten élvezetessé tudták varázsolni a hosszú órákat. (Ennyi év távlatából azt is bevallhatjuk, hogy bizony a konferenciákon elhangzott előadások -egy két kivétellel - nem igazán érték meg a hosszú utazásokat!) Amit azonban egy-egy út
Professor emeritus, a PPKE JÁK Nemzetközi Jogi Intézetének volt vezetője
Vissza