Ünnepi és alkalmi prédikációk

Előszó

Az igehirdetés örökszép területén fáradozó paptestvéreknek akartam szolgálatot tenni jelen szerény munkámmal. Az ünnepnapok önként adódó vallásos hangulatát veszélyezteti az az elharapódzott protestáns szellem, amely fájdalmasan kezdi negligálni az egyház ünnepeinek megszentelését. Pedig az ünnepnapok szerves részei az egyházi évnek. Nélkülük kiesnek azon láncszemek, melyek a megváltás eseményeit átfogó ünnepkörök gondolatmenetét őrzik, amit az eltörölt ünnepeknél is tapasztalunk. (Gyertyaszentelő és Gyümölcsoltó B. asszony szorosan öszszefügg a Karácsonnyal.) Ünnepnapi prédikációimban tehát az ünnepek dogmatikus jelentőségét hangsúlyoztam ki, hogy a hitközöny, vagy tudatlanság az ősegyház gyönyörű ünnepeit végleg el ne koptassa. Egy másik veszély a Bibliának a prédikációkban váló negligálása. Vannak szónokok, akik végig tudnak prédikálni egy félórát anélkül, hogy a szentírásra egyszer is hivatkoznának. Példák, ötletek és napi események szükségesek ugyan a szentbeszéd gyakorlatiasságához, de ezek nem pótolhatják a szentírást. Mi nem szónokolunk, nem bölcselkedünk, hanem prédikálunk, vagyis Isten igéjét hirdetjük a szószéken. A nép igényli az Isten igéjét, de nem szereti, ha a pap mindennel, csak a bibliával nem fűszerezi mondanivalóját. A régi homiliát a tematikus beszéd kiszorította a szentírás rovására. Ezért vannak szekták, melyek jobban ismerik a bibliát, mint saját híveink. Vissza