Fülszöveg
Bejárni a világot, birtokba venni a mérhetetlent - nem vállalkozhatunk erre a szédületes kalandra. Pedig ma ez a divat. Körülfutni a világot. Abban az illúzióban élni, hogy mind az öt világrészt a talpam alá gyűrtem. Igen, elsuhantam Afrika felett, átbóbiskoltam Ázsiát.
Mi ennek a világméretű vándorlásnak, kalandozásnak egy kisded szektájához tartozunk, a hűségesek szektájához. Ennek a szektának is szaporodnak a hívei. Szemlátomást szaporodnak. Itt, a Stradun déli forgatagában is fel-felbukkan egy-egy ismerős arc. Azoké, akik ide vissza-visszatérnek. Akik velünk együtt vallják, hogy visszatérni jó. Akik a kaland helyett a hűséget becsülik többre . . .
Bármerre lófráltunk a Városban, valamivel déli tizenkettő előtt mindig visszakanyarodtunk a Stradunra, ennek a torkolatába, a Luzára, s megállapodtunk valahol a harangtorony és a Rolandoszlop között, ahonnan, mint egy nagy L betű könyökéből, épp a déli órában mutatkozik meg az, amiért ide mindig érdemes visszatérni.
Mi déli...
Tovább
Fülszöveg
Bejárni a világot, birtokba venni a mérhetetlent - nem vállalkozhatunk erre a szédületes kalandra. Pedig ma ez a divat. Körülfutni a világot. Abban az illúzióban élni, hogy mind az öt világrészt a talpam alá gyűrtem. Igen, elsuhantam Afrika felett, átbóbiskoltam Ázsiát.
Mi ennek a világméretű vándorlásnak, kalandozásnak egy kisded szektájához tartozunk, a hűségesek szektájához. Ennek a szektának is szaporodnak a hívei. Szemlátomást szaporodnak. Itt, a Stradun déli forgatagában is fel-felbukkan egy-egy ismerős arc. Azoké, akik ide vissza-visszatérnek. Akik velünk együtt vallják, hogy visszatérni jó. Akik a kaland helyett a hűséget becsülik többre . . .
Bármerre lófráltunk a Városban, valamivel déli tizenkettő előtt mindig visszakanyarodtunk a Stradunra, ennek a torkolatába, a Luzára, s megállapodtunk valahol a harangtorony és a Rolandoszlop között, ahonnan, mint egy nagy L betű könyökéből, épp a déli órában mutatkozik meg az, amiért ide mindig érdemes visszatérni.
Mi déli varázslatnak neveztük.
A Város arcán ilyenkor elmozdul valami, vagy csak átsuhan rajta a fénynek egy különös villódzása, amelytől mintha derűvel töltődne meg e diadalmas kövek között a levegő. Nem közönséges, hétköznapi derű ez, de nem is holmiféle szilaj farsangi derű; annyi, amennyi épphogy csak az ember szívét könnyű ujjakkal megemeli.
Vissza