Ünnep a hegyen

Fülszöveg

Ez a kötet a hetvenöt esztendős Csoóri Sándor előtt tiszteleg. Annak a költőnek jár hát a köszönet és a köszöntés, aki Zámoly szülötteként, szűkebb hazánk fiaként immáron több mint öt évtizede jeles alakja a magyar irodalomnak és közéletnek. Költő, író, gondolkodó, "a nemzet rebellise", ahogy öt évvel ezelőtt ugyancsak a Vörösmarty Társaság gondozta, az akkor hetvenéves Csoóriról szóló könyvében Vasy Géza is a címlapra írta.
Jelen kötetünk azokból az írásokból, versekből és prózákból ad válogatást, amelyek valamilyen módon a szülőföldről vallanak. S ezek közé a gyermekeknek szóló művek éppen úgy odatartoznak, mint a nemzet sorskérdéseiről írott vallomások. Hiszen mint minden költőnek és írónak, Csoóri Sándornak is olyan élményeket adott a szülőfalu és vidéke, amelyek mindmáig elkísérik és hatnak rá. Eszmélése a Vértes közeléhez köti, innen indult az egyetemes magyar irodalom világába.
"Ünnep a hegyen" - ezt a verset választotta a kötet szerkesztője címnek, s azt hiszem, jól választott. Hiszen ünnep nélkül nehezen képzelhetnénk el életünket, s a hegy is különös szimbóluma a teremtésnek, az elmélkedésnek. Onnan mindent jobban és tisztábban lát az ember, oda érdemes elvonulnunk, ha bánt a világ zaja, ha éppen át akarjuk gondolni életünket. S az ilyen alkalmakra az ünnep, akár egy kerek születésnap is jó lehetőség.
"Odagyűlt körém minden dió és méz délutánja,
muskotályos szélütéseim minden emléke odagyűlt
s elmúlt, de édes bűneimért
magamnak újra hálát adtam"
- írja a címadó vers befejezésében. Vall és kitárulkozik, számvetést készít és visszapillant, ahogy azt a hegyről lehetséges. A természeti és a tárgyi világ épp úgy köti ide, mint a szellemiség, a múlt jelenbe áttűnő számtalan mozzanata.
Fölsorolni is lehetetlen, mennyi írása szól a szülőföldről, az első idők felröppenésétől, az anya szavait idéző gyönyörű pillanatokon át a jelen folyton vissza-visszatérő gondjaiig.
Isten éltesse ezen a tájon is a 75 éves Csoóri Sándort! Vissza