Univerzális bankrendszer és a különleges pénzügyi intézmények

Előszó

1997 őszén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Közgazdasági Intézete konferenciát szervezett a magyar bankrendszerről. A Svájci Tudományos Alap és a Phare támogatását élvező tanácskozás azt kívánta bemutatni, hogy hová fejlődött a rendszerváltás óta a magyar pénz- és tőkepiac.
Számos ilyen rendezvényre került sor az elmúlt években, mi hát az, ami megkülönbözteti ezt a konferenciát az összes többitől?
Talán az, hogy ezúttal nemcsak a kereskedelmi bankokról volt szó, hanem az úgynevezett különleges pénzügyi intézményekről is.
Természetesen elsősorban azt vizsgáltuk, hogy hogyan fejlődött a magyar kereskedelmi bankrendszer szolgáltatásaiban, szabályozottságában a rendszerváltás óta, mennyire áll készen a gazdaság előtt álló feladatok finanszírozására, milyen a szektor versenyhelyzete, mind belső, mind külső tekintetben. Külső versenyhelyzeten a nem banki, a tőkepiac egyéb szereplői által támasztott versenyt értem, de természetesen gondolhatunk a külföldi pénzközvetítők versenyére is.
Utalhatunk például arra, hogy az utóbbi időben a magyar vállalatok forrásszükségletüket igen jelentős részben direkt külföldi eladósodás útján elégítik ki, tehát köszönik, nem kérnek a magyar bankok hitelkínálatából. Ez komoly figyelmeztetés a bankszektornak, s egyben a hagyományos devizapolitikai probléma módosulását is jelenti. Nem az állam járul ily módon hozzá a gazdaság külföldi eladósodásához, hanem a vállalati szektor. Ez egyrészt megnyugtathat, a vállalkozók ugyanis egzisztenciálisan függenek a hitelvisszafizetéstől, a bürokrácia azonban közvetlenül sose, másrészt viszont nagyobb odafigyelést igényel a monetáris politika irányítói részéről.
A konferencián elhangzott előadásokból kirajzolódott a hazai tőkepiac dinamikus fejlődése, amely ha még nem is érhette el a nyugat-európai, például a svájci tőkepiacok méreteit, önmagához képest viharos előretörést mutatott. Megjegyzendő, éppen a „válságszelek" előtti csúcseredmények tükröződtek a konferencián elhangzó adatokból. Mindenesetre a tőkepiaci közvetítők fejlődése komoly kihívást jelentett a bankok számára. Ezt érzékeltették a bankok helyzetét jól ismerő felügyeleti szakemberek megnyilvánulásai is.
Elemezték az előadók a lakossági banktevékenység változását, a szövetkezeti bankrendszer intézményi fejlődését, a vállalatfinanszírozásra koncentráló bankok üzletpolitikáját. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet is összegezte véleményét a végbement fejlődésről. Egybehangzó volt az értékelés: óriási a haladás, ha a kezdetekkel, a kétszintű bankrendszer létrejöttét megelőző időszakkal vetjük egybe a mai helyzetet. Vita valójában csak egy kérdés körül bontakozott ki, s ez a privatizáció volt. Vissza