Universum VII.

Előszó

Részlet a könyvből:

A DARDANELLÁKRÓL.

E napokban lesz éppen három éve, hogy Görögországból jövet Konstantinápolyba menet feleségem társaságában a most oly sokat emlegetett Dardanellákon keresztülhajóztam.
Az akkor még hevesen dúló olasz-török háború magával hozta annak a veszélyét, hogy az olasz flotta hadműveleteit az Aegei-tengerre is kiterjesztheti, sőt Konstantinápolyt is veszélyeztetheti, amiért már az év elejétől kezdve a hajózás ama vidéken bizonyos korlátozást szenvedett. Miután a Dardanellákon át csak nagyon lassan lehetett haladni, a román gőzösök Konstantinápoly és Piraeus közötti útjokban mellőzték Smyrna érintését. Beirut nagy ijedelmet keltett bombázása fokozta a törökök óvatosságát és csakhamar aggasztó védelmi rendszabályok híre kelt szárnyra. Azt beszélték, hogy a Dardanellákban úgynevezett «kontaktus»-aknákat helyeztek el s hogy egy ily akna egy delfinhal beleütközése miatt fölrobbant; más laphírek a robbanást az elhelyezés alkalmával elkövetett hibával magyarázták s utóbb az összes híreket megcáfolták. Tény, hogy abban az időben a Hamburg-Amerika-Line Cincinnati nevű nagy gőzösét Marconi-távirattal hívták vissza a Dardanellák elől és hogy a szász trónörökös, aki velem egy időben volt látogatóban Athénben, Konstantinápolyba tervezett útjáról lemondott. Aggodalmas kedélyű emberek hajmeresztő dolgokat tudtak azokról a kínos órákról mesélni, melyeket a Piraeusba északról érkező hajók utasai, sőt tisztjei is a víz alatti aknák miatt a Dardanellákban töltöttek. De miután az athéni menetjegyirodák a Konstantinápollyal való majdnem naponkinti hajóforgalom akadálytalan menetét bizonyították, nem zavartattuk meg magunkat tervünkben s április 1-én a Dacia sokat jelentő nevét viselő román gőzössel elindultunk Piraeus kikötőjéből. Vissza