Uniós csatlakozás előtt a magyar energiapolitikáról

Fülszöveg

f
Dr. Járosi Márton A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1959-től a Borsodi Hőerőműben, Kazincbarcikán dolgozik. 1965-ben megszervezi a Kazincbarcikai Távfűtő Vállalatot. 1967-ben szerez erőművi energetikus szakmérnöki oklevelet. 1969-től a Budapesti Fűtőerőmű, majd a Budapesti Hőerőmű Vállalatnál dolgozik, ahol termelési főosztályvezető. 1972-ben lesz műszaki doktor. Vallási és politikai meggyőződése miatt többször szenved hátrányokat, leváltják, 1976-ban el is bocsátják.
1991-ben nevezik ki az MVM Tröszt általános vezérigazgató-helyettesévé, ahol vezető szerepet tölt be az MVM részvénytársasággá alakításában, a villamosenergiaipar megújítási stratégiájának kidolgozásában. Ellenzi az energiaipar kiárusító privatizációját. Az 1994-es kormányváltás után rendkívüli felmondással eltávolítják az MVM Rt-ből. 1997-ben a bíróság a rendkívüli felmondást megalapozatlannak ítélte és hatályon kívül helyezte. Eltávolítása után is folytatta a harcot a villamosenergiaipar kiárusítása ellen, a nemzeti energiapolitikáért. E tanulmány és annak jegyzetei betekintést nyújtanak ebbe a küzdelembe. Az energetikán kívül is szerepet vállalt a társadalmi-politikai átalakulásban. A Hazai termék - Hazai munkahely (H+H) Alapítvány ügyvezető elnöke (1993-1998), a H+H Védegylet egyik alapítója (1996), alelnöke. A budapesti Gönczy Pál Református Iskola-Alapítvány (1988-1998) kuratóriumának elnöke. 1993-1997 között a KDNP tagja, a Szakértői Tanács elnöke. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alapító tagja, 1999-ig alelnöke.

Dr. Petz Ernő Okleveles gépészmérnök, c. egyetemi tanár. A Műegyetem hőerőgépész ágazatán végez 1960-ban, ami szakmai tevékenységét a hazai energetikához köti. Pályája mindvégig kettős vonalon fut: kereken húsz évig a Műegyetem Hőerőművek Tanszékének oktatója, ahova Lévai András akadémikus, a tanszék vezetője hívja meg. Emellett a villamosenergia-iparággal kialakított együttműködés keretében gyakorlati feladatok megoldására is szívesen vállalkozik, elsősorban az erőművi irányítástechnika területén, amellyel az egész szakma elismerését kivívja.
Az 1970-es évek második felében a Műegyetemen lezajló vezetői „generációváltás" morálisan arra kényszeríti, hogy elhagyja a számára elkötelezettséget jelentő oktatói pályát. Az épülő Paksi Atomerőműben, majd az MVM-nél hasznosítja sokoldalú tudását. 1989-ben visszatér a Műegyetemre, a Nukleáris Technikai Intézet osztályvezetője, majd docense ill. igazgatóhelyettese lesz. 1991 végén pályázat útján nyeri el a Paksi Atomerőmű vezérigazgatói posztját, ahonnan a Horn-kormányzat méltatlan módon eltávolítja, annak ellenére, hogy az atomerőmű 1994-ben az addigi legjobb eredményeit éri el, s tevékenységéhez meghatározó fontosságú fejlesztések fűződnek.
A rendszerváltozást követően egyre intenzívebben a hazai energetika jövőjét meghatározó energiapolitikai kérdésekkel foglalkozik. A Magyar Energetikai Társaság elnökeként meghatározó tagjává válik annak a szakmai műhelynek, amely kiáll a nyilvánosság előtt is a nemzeti érdekek védelméért. Jelen tanulmány ezen elkötelezettség és szellemiség jegyében állít tükröt a hivatalos energiapolitika elé. Vissza