Ungvártól a Don-kanyarig

Előszó

A második világháború magyar vonatkozású eseményeiről, a magyar királyi honvédség harcairól, hadműveleteiről továbbra is újabb és újabb visszaemlékezések látnak napvilágot. A Don mentén történtek, illetve mostanában a kevésbé feldolgozott 1944/45-ös magyarországi harcok foglalkoztatják leginkább az egykori frontkatonákat.
A csaknem fél évszázada lezajlott harci események teljes részleteiben, összefüggéseiben, vezérkari szinten történő bemutatását persze hiába is keresné bennük az érdeklődő. Az emlékek elhalványulnak, kevés a felfrissítésükre hivatott korabeli dokumentum, s a magyar királyi honvédség törzstiszti, tábornoki karának igazán értékes, "sokat megélt" tagjai sajnos már nincsenek az élők sorában. Egykori szakasz-, század-, legfeljebb zászlóaljparancsnokok emlékeznek vissza, írják meg harci élményeiket olyan aspektusból, ahogy ők látták, ahogy ők láthatták.
Az ilyen jellegű írásoknak mégis van egyfajta értéke, s varázsa. Elsősorban az a személyes hang, melyen keresztül a háború "közkatonái" láttatják a velük történt eseményeket, az újoncéveket, s a fronthétköznapokat, a szeretett bajtárs elvesztését, s az otthon iránt érzett vágyat. Ez jellemző Sárvári Jenő memoárjára is. Írásában az egész 1941 és 1945 közötti vészterhes időszak kerül bemutatásra. Személyes beszámolója, úgy érzem, egy kis adalék a magyar királyi honvédség második világháború részvételének árnyaltabb bemutatásához. Vissza