Ungarischer Schriftstellerverband - Budapest

Előszó

Egy írószervezet története nem feltétlenül csak szellemtörténet. A Magyar Írószövetség története sem csupán az. Eszményi folyamat, ha egy nép, egy nyelv írótársadalma nemzedékről nemzedékről zavartalanul ír, műveket - időről időre remekműveket alkot. De szolgálat, s ugyancsak egy szellemi, művelődési egyetem része egyben, ha az alkotók kényszerítőleg vagy habitusuknál fogva többre néznék pályájukat az esztétikai s gondolati, bölcselmi kifogástalanságra való törekvésnél, vagy létük s az adott történelem beleszorítja őket lelkileg, erkölcsileg próbatevő helyzetekbe. Majd minden próba felülvizsgálása s az erről való számadás szülhet akár kivételes művet. Kit mikor miképpen mi visel meg, arra szoktunk ama fordulatot használni: sorsa volt. Önvigasztalás? A Magyar Írószövetség 1945 februárjában még a távolodó ágyúszót hallva alakult - s első "nagy" nehéz korszaka az 1956 november eleji hajnalon közeledő újabb ágyúszóval ért végéhez. A rákövetkező korszak kezdetét üldözés, ítélet, börtön, tiltás előzte meg. Aztán a távolodó évtized, így vagy tisztító, példázaterejű tükre, akár fantomja is az újabb három évtized küzdelmeinek: végződve kemény, de eredményes kerekasztalokkal, s magát az alkotást is újra csak halogatva politikai, erkölcsi helytállással. S ma: mindazok az évek, amelyek mindennek summájához sugallnák, formálnák, késleltetve is, a mondatokat, cáfolnak, nyíltságukban tétovák, ahol nem is kell - összegezve minden bizonnyal meghozzák a szép munkához a megnyugvást. Bízzunk: lehet egy-egy remekművet is. Vissza