Újváry Miklós, a magyar Robinzon

Előszó

Részlet a kötetből:

"Történetünk hőse, Ujváry Miklós, Révkomáromban született 1686-ban. Atyja, Ujváry Ádám, ezredes volt I. Lipót hadseregében. Hősiesen harcolt Buda visszafoglalásánál, és része volt Eugen szavoyai herceg alatt a zentai diadalban. Itt azonban egy török ágyúgolyó elvitte a jobb lábát» öt hónapig feküdt Ujváry Ádám ezredes a szegedi kórházban, de a sebet sehogy sem tudták begyógyítani s 1698-ban bele is halt.
Özvegye, Hanták Erzsébet, szerető gonddal nevelte a hátramaradt három atyátlan árvát. A legidősebb, Miklós, aki atyja halálakor már tizenkét esztendős volt, a komáromi latin iskolába járt. A két leányt, Ágnest és Magdolnát, maga az édesanya oktatgatta otthon. A szegény özvegy bánatos lélekkel emlékezett vissza azokra a súlyos gondokra, amelyeket neki az ő boldogult ura katona-élete okozott volt. Eszébe jutott a sok álmatlan éjszaka, midőn az aggodalmaktól lázas képzelete szünes-szűntelen a legborzasztóbb helyzetekben láttatta vele férjét, aki hónapok hosszat időzött családjától távol a táborban. Majd vértócsában fetrengve látta férjét, roncsolt tagokkal, egy testhalom alján. Majd úgy, amint súlyos sebekkel borítva fekszik a csatasíkon, mindenkitől elhagyva, egy korty vízért lelkendezve, elepedve. Majd pedig, amint holtan viszik őt bajtársai puskákból hevenyészett ravatalon. Azért az aggódó anyának a szívébe nyilallott, valahányszor elgondolta, hogy az ő szeretett fia, Miklós is katona találna lenni. Gondosan került mindent, amiről csak sejthette is, hogy fiában a katonai pálya iránti hajlamot éleszthetné. Ha atyjukról beszélt gyermekeinek, minduntalan annak vesződségeivel és kiállott szenvedéseivel hozakodott elő, de sohasem vitézi tetteivel, kitüntetéseivel s a hadi élet okozta egyéb gyönyöreivel. Maga válogatta meg Miklós számára a könyveket, amelyeket szabad óráiban olvasott, s a társakat akikkel érintkezett." Vissza