Klee, Tanguy, Miró

Előszó

Barcelona, Bécs, Budapest - három, legalábbis magyarul alliteráló városnév, azon városok neve, ahol ezt a kiállítást bemutatták, illetve most bemutatjuk. A hazaiakat emlékeztetjük: Klee alkotásaiból 1976-ban a Műcsarnok rendezett kiállítást, ahol 1979-ben a Mai Spanyol Művészet tárlata is látható volt; a Szépművészeti Múzeum pedig 1991-ben állította ki saját modern spanyol gyűjteményének darabjait, majd 1999-ben bemutatta a Marghescu-gyűjteményt, benne néhány művet Mirótól. E kiállítások sorába illeszkedik mostani bemutatónk.
A japán műgyűjtőt feltehetően ugyanaz bűvölte el a három művész alkotásaiban, mint a múzeumlátogatót: a kicsi, de mégis jelentőségteljes dolgok és képzetek káprázata. Játék, apró szerep, szelíd gesztus, vadat imitáló harapás egy tenyérnyi tükörben, rajzban, csupán csak képecskét sejtető tájban, hangulatban, ahol a közeli környezet csillagászati távlatokat vezet be - rokonok ezek a Kyoto-i Hét szikla világot reprezentáló és sűrítő mini-kertjével. Aki belegondol, belelát, az hozzászédül, azt hipnotizálják. Három művészünk márpedig egyszerre nyugati és keleti. Lebontottuk 20. századi állandó kiállításunkat, hogy megfelelő helyet, bensőséges elhelyezést biztosítsunk az alkotásaiknak és hangulataiknak, egyáltalán: jelbeszédjüknek. E művek tőlünk nyugatabbról származnak, és ilyenforma együttesüket egy nálunk jóval keletebbi figyelem állította össze.
Köszönet érte a gyűjtőnek, Kazumasa Katsuta úrnak, valamint mindazoknak, akik a budapesti kiállítást szívből és eredményesen támogatták. Vissza