Kecskemét

Fülszöveg

A Nagy Magyar Alföld közepén, a Duna-Tisza közti homokhátságon fekszik Kecskemét, Bács-Kiskun megye székhelye, amelyet a környező végtelen homokpusztákról sokáig a homok metropolisának neveztek.
Nem játszódtak le falai közt jelentős történelmi események: csaták, béketörések, királyi találkozók vagy fényes ünnepségek. Már maga a hely is, ahol a város felépült, gondolkodóba ejt. Folyó nincs a közelben, a szél szabadon száguld a homokpusztákon, nem állja útját sem erdő, sem hegy. Sorsa is ennek megfelelő: harc az elemekkel, a történelem viharaival csakúgy, mint a mindent eltemetéssel fenyegető homokkal.
A kecskemétiek helytállása, szorgalma diadalmaskodott mindezek felett, s a puszta, a homok metropolisa nevet a szőlő és gyümölcs városa váltotta fel, majd - napjainkban - fejlődő ipara, kulturális intézményei, városiasodása révén egyre inkább a Duna-Tisza köze szellemi centrumává válik.
A felsőfokú központtá fejlődő modern Kecskemét külső területei viszont még őrzik a táj ősi jellegét. A nagyüzemi és kísérleti gazdaságok, a végtelen szőlőtelepek és gyümölcsösök szomszédságában megtaláljuk az egykori pusztavilág maradványait: a fehérre meszelt nádfödeles kis tanyákat, a gyér füvű homokpusztákat és a susogó alföldi akácerdőket. S a közeli Bugac, a magyar puszta-rezervátum, csavart szarvú ősi birkanyájával, villás szarvú magyar szürkegulyával, ménesével, csikósaival, juhászaival, sajátos élményt nyújtva a város látogatóinak, mindmáig őrzik a hajdani pásztorvilág romantikus hangulatát. Vissza