Újszövetségi Szentírás II. (töredék)

Előszó

Az apostoloknak nem az volt a feladatuk, hogy az egész keresztény tanítást rendszerbe foglalják és könyvben megírják. Élő szóval hirdették az evangéliumot, térítették meg a népeket Jézus Krisztus hitére és terjesztették a földön Krisztus országát, az egyházat. A tollforgatás nem is volt mesterségük ; a körülmények, Krisztus ügyének a szolgálata és a hívek szükséglete azonban néha mégis arra késztették őket, hogy intéseiket, oktatásukat, vigasztalásukat és buzdításukat írásban adják meg a híveknek. Nem tudtak mindenütt ott lenni, ahol jelenlétük szükséges vagy kívánatos lett volna. Nem lehettek mindenhol jelen, ahol a városok vagy az egyes vidékek híveinek és egyházi elöljáróinak apostoli tanításra, felvilágosításra, a hitben vagy az erkölcsökben való megerősítésre, bátorításra vagy feddésre szükségük volt. Az apostolok maguk is többször szükségét érezték annak, hogy veszély idején segítségükben részesüljenek és saját apostoli munkájukhoz közreműködését kérjék az olyan városok vagy vidékek egyházainak, amelyektől épen távol voltak. Mivel adott esetben sokszor nem tehették meg, hogy elmenjenek oda, ahol apostoli szavukra vagy közbelépésükre szükség volt, elküldték megbízottjaikat és velük megküldték írásba foglalt oktatásaikat és intézkedéseiket. Így keletkeztek az apostolok levelei, melyekből 21 van az újszövetségi Szentírásban.
Valamennyi apostoli levél adott alkalomból és szükségletből íródott tehát, de az apostolok nem szorítkoztak arra, hogy épen csak az adott kérdéseket és eseteket tárgyalják meg, vagy az épen szükségesnek látszó rendelkezéseket tegyék meg leveleikben, hanem egyúttal felhasználták az alkalmat arra is, hogy egyik-másik hitigazságot bővebben kifejtsék és erkölcsi oktatást adjanak. A leveleik tartalma ezzel igen gazdag lett, s ha a szerzőiknek nem is állott szándékukban, hogy az egész keresztény hittant és erkölcstant előadják, a levelek mégis bővelkednek az oktatásokban és kiegészítik az evangéliumokat és az Apostolok Cselekedeteit.
Az apostolok adott alkalmak és szükségletek szerint írták meg a leveleiket, de mindig apostoli hivatásuk tudatában és azzal a céllal, hogy vallási és egyházi célt szolgáljanak. Ezért azután irataik nem maradandó rendeltetésű és érvényű irodalmi jellegű alkotások, melyek megirattak az apostoli hivatás szolgálatában a Szentlélek vezetése és sugalmazása mellett.
A huszonegy apostoli levélnek számra nézve több mint fele, s terjedelmüket tekintve a jóval nagyobbik része Szt. Páltól való. A többi hét levelet négy más apostol írta. Az egyház már igen régi időtől fogva Szt. Pál apostol leveleit helyezte az újszövetségi szentkönyvek sorrendjében az Apostolok Cselekedeti után. Vissza