Újszövetségi Szentírás

Előszó

A szentírásban - mindenkor az Isten igazságának és szentségének sérelme nélkül - megnyilvánul az örök Bölcsesség csodálatos „leereszkedése", hogy megértsük, mily kimondhatatlanul jóságos az Isten, és mennyire igazodott hozzánk beszédmódjával, amikor gondosan törődött természetünkkel. Isten igéi ugyanis emberi nyelveken szólaltak meg, és így az emberi nyelvhez hasonultak, ahogy egykor az örök Atya Igéje az emberi gyönge test fölvételével emberekhez lett hasonlóvá.
Az Újszövetség könyveinek kánonja a négy evangéliumon kívül tartalmazza Szent Pál leveleit és a Szentlélek sugalmazására írott más apostoli iratokat is. Ezek Isten bölcs terve folytán megerősítik a Krisztus Urunkra vonatkozó adatokat, egyre jobban megvilágítják az ő eredeti tanítását, hirdetik Krisztus üdvösségszerző erejét, elbeszélik az egyház keletkezését és csodálatos elterjedését, és megjövendölik dicsőséges beteljesülését.
A szentírásnak kell tehát táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést, mint magát a keresztény vallást is. A szent könyvekben ugyanis a mennyei Atya végtelen szeretettel siet fiai felé és beszélget velük. Nyomatékosan buzdítja és sürgeti a szent zsinat az összes keresztény híveket, hogy a szentírás gyakori olvasásával tanulják meg "Jézus Krisztusnak fönséges ismeretét" (Fil 3,8). Arról azonban ne feledkezzenek meg, hogy a szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie. Így lesz belőle beszélgetés, Isten és az ember között, mert "amikor imádkozunk, Őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatásokat olvassuk, Őt hallgatjuk" (St. Ambrus)" Vissza