Előszó
Ez a mű, melyet most kiadunk, emlékeket ébreszt a volt tanítványokban egy nagy professzor és pedagógus egyéniség iránt. Számunkra, akik éppen a II. világháború után érkeztünk a Theológiára, hogy a hit mellé tudományt is ragasszunk - az apostol kifejezése szerint (2Pét l,5kk) - dr. Varga Zsigmond professzor neve fogalom volt. Az „Írás" titkaiba ő vezetett be először, és így megőrzött attól, hogy hitünk csupán érzelmi világunk élménye maradjon. Az „Írás" megértése és kutatása iránti igényességre nevelt, így tágas térre vezetett (Zsolt 31, 9/b). Megszerettette velünk a görög szöveget, és megmutatta azt a többletet, amit az eredeti szöveg tud nyújtani. Ő maga a bölcsészet tudományának világából érkező tanár és lelkész a Krisztussal való találkozás friss örömét hozta magával. Lázadásainkat, kritikánkat az egyház akkori állapota miatt megértően fogadta, és nem a tekintélyesek oldalára állt, hanem az ifjúság mellé. A professzornak nem tanítványai voltunk csupán, hanem barátai is, és ez hallatlan kitüntetés volt számunkra. Így becsült meg minket egyetemi hallgatói mivoltunkban.
Érthető, hogy csüngtünk szaván, és személyisége biztonságot jelentett számunkra abban a küzdelemben, mely a régi és az új generáció között fellobbant. Otthona, lakása úgy volt nyitva előttünk, mintha a szülői házba mentünk volna. Teljes egészében igaz volt reá nézve az, amit Pál így fogalmaz meg: „...készek voltunk odaadni nektek nem csak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is..." (IThessz 2,8).
Igazi keresztyén pedagógus volt, aki a tudományt meg tudta szerettetni velünk, hallgatóival, mert a tudomány magas világa és személyiségünk hiányokkal teli világa között a híd ő maga volt. Hallatlanul gazdag tudása sohasem volt megalázó, hanem felemelő. Görögül nála nélkül ma sem tudnánk, és az Újszövetség nem lenne az a könyv, melyet görög eredetijében kell először ismerni, hogy érthessük és szerethessük. Mindig éreztette, hogy az egzegézis, melyet nyújt, a hit tágasabb lehetőségeit nyitja ki előttünk, mert a hit és a tudomány között nincs ellentét, hanem egység van. Nem véletlen, hogy először a Római levél teológiáját tárta fel, hiszen az egyházban az új kezdet mindig a Római levél megértésével indult. (Luther, Barth). Így értettük meg, hogy nemcsak az ébredési mozgalom eljegyzettjei vagyunk, hanem a teológiai tudománynak is elhívott kutatói lehetünk. Ennek a két világnak az egységét jelentette az ő személye. Ezt el kellett mondani, hogy a volt tanítványok nevében tiszteletünket és hálánkat ismételten lerójuk a már eltávozott dr. Varga Zsigmond előtt.
Ez a könyv melyet most kézbe veszünk, nélkülözhetetlen a teológiai hallgató számára. Az Újszövetség szöveg és kánontörténete, az Újszövetség könyveinek egyenkénti ismerete, kialakulásuk izgalmas folyamata teológus egzisztenciánk számára kikerülhetetlen. Sajnos e tudományág egyházunk keretein belül elhanyagolt volt.
Vissza