Előszó
Részlet:
"A jeruzsálemi ősegyház
Jézus tanítványai nem sokkal Jézus halála után evangéliumot, örömhírt hirdetnek. Azért teszik ezt, mert teljes bizonyosságot szereztek valamely örvendetes valóságról, és beszélnek erről mindazoknak, akik még nem tudnak róla.
Az nyilvánvaló, hogy Jézus nyilvános működése során a tanítványok valóban egy új, örvendetes valósággal ismerkedtek meg: Jézus sokat beszélt erről (Isten országáról), és ez lassanként kezdett is körülötte megvalósulni. Jézus tanítványai egyre jobban megismerték ezt Jézus szavaiból és az életéből. Egyre jobban lelkesedtek is, mind nagyobb örömmel fogadták.
Valami azonban mindvégig nehézséget jelentett számukra, éspedig egyre fokozódó mértékben. Jézus működése során nem valósult meg a dicsőséges, boldog messiási kor. Később, amikor az evangéliumokat megírják, több olyan kortársra emlékeznek, „aki várta Isten országát" (Mt 15,43; Lk 2,25: Izrael vigaszát; 2,28: Jeruzsálem megváltását). A kérdés, amelyet az evangélium szerint a farizeusok tesznek fel (Mikor jön el Isten országa? Lk 17,20) vagy János tanítványai (Lk 7,19: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?), benne él Jézus követőiben is. Ez a kérdés foglalkoztatja az apostolokat a feltámadás után is: „Uram, talán most fogod helyreállítani Izrael országát?" - kérdezik Jézust, amikor ő a Szentlélek eljöveteléről beszél nekik. Jézus azonban sem életében, sem feltámadása után nem valósította meg azt a messiási aranykort, amelyről a próféták beszéltek. Hirdette, hogy közel van, jelen van Isten uralma, mindezt (csoda)jelekkel bizonyította is (olyanokkal, melyek a próféták szerint a messiási aranykorra jellemzőek, vö. Lk 7,22: Iz 26,19: „vakok látnak, sánták járnak..."), - de meg nem valósította."
Vissza