Újratervezés

Fülszöveg

„Már csak két közös dolog maradt az életükben: az emlékek és a bot. A többivel külön-külön küzdöttek. Hosszú délutánokon a kis szobában üldögélve, minden nap előkúszott egy-egy történet régmúltba távozott fiatalságukból. A pókháló-szőtte egykori barátok, az évek múlásával elsuhanó jó ismerősök rezgős alakjai hol egyikük, hol másikuk emlékei közül bukkantak elő, és követeltek helyet maguknak a másik memóriájának lassan málladozó mozaikjai között." (A bot)
„Egy délután Szamosi kézen fogott, és otthagyva a többieket - beleértve a közöttünk bóklászó Fricit is felcipelt a második emeletre. Lábujjhegyen osontunk Fritzék lakása felé. A vászonrolós ablak közelébe érve leguggoltunk, és így tettünk pár lépést. Az ablaknál megálltunk, majd Szamosi intett, hogy óvatosan kapaszkodjak fel a párkányig, mert a roló rése alatt olyat fogok látni, amilyet még soha." (Frici)
„Mint két sötét, hosszú árnyék, úgy araszoltak az út szélén, majd ráfordultak az ösvényre. A fiú egy zseblámpával pásztázta a földet maga előtt. Valami titkos szövetség dermesztette őket egymáshoz, s egyszersmind a szó is jéggé fagyott bennük/Harangoztak. A csupaszfaágak közé bekúszott a lassan elhalkuló kondulás, csakúgy, mint a telihold vékony felhőrétegen átszűrt fénye." (Holdárnyék)
„Benyomtam egy cédét, és feltekertem a hangerőt. Üvöltött a zene. Gina a fülembe szuszogott. Imádta Jackót.
Másfél óráig autóztunk. Újraéltem a tizenhat év közös élményeit. De leginkább Gina érkezésének emléke szorította össze a torkom. Apám talált rá egy karácsony este. A lépcsőházban feküdt a lift mellett, egy kartondobozban." (Gina) Vissza