Újkori építészettörténet

Előszó

Részlet:

Barokk építészet
A feudalizmus történetét áttekintve, a felépítmény jellegének alakulásában döntő eltéréseket, szinte ellentétes tendenciáju változásokat figyelhetünk meg. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, miképpen hozhat létre egyetlen társadalmi rendszer két olyan ellentétes jellegü épitészeti stilust, mint amilyen pl. a gótika és a barokk?
A koraközépkor és a gótika müvészete, s ezen belül természetesen az épitészet is, a tulvilági lét, a transcendencia eszmeiségének hangsulyát tükrözi. A keresztény vallás, amely a földi szenvedésekért tulvilági kárpótlást igért, természetszerüen a feltörő feudalizmus világszemléletévé vált. A társadalom rendje piramisszerüen épült fel. Ez a rend a földi értékek, rangok láncolatán át a világmindenség végső lényegéhez, a legfelső értékhez, az istenség fogalmához veztett. A társadalmi rangoknak, viszonyoknak ez a rendszere örök, változatlan, mint a vallási dogmákban lefektetett metafizikus világkép. A társadalmi rend örökérvényét a vallásos ideológia szentesitette. Ennek a világképnek - ember és világ viszonyának - legteljesebb szimboluma, müvészi megfogalmazása a középkori katedrális. Különösen a gotikában, a XIII-XIV. sz.-ban kristályosodik ki ez a világszemlélet az épitészetben. /A gótikus székesegyház hid volt az e világi lét és a képzeletbeli tulvilág között. Valójában mindkét világot együttesen jelképezte s egyuttal össze is kapcsolta./ De a városok fejlődésével egy uj gazdasági rend, a kapitalizmus csirái is megjelentek a feudalizmuson belül. A hübéri társadalom elletmondásai mind jobban kiéleződtek; egyes városok le is rázták magukról a hübéri köteléket, megszabadultak hübéruraiktól s a polgárság vezetésével nagy gazdagságra tettek szert. Vissza