Újjá teszek mindeneket

Előszó

Igaz az, hogy a keresztyéneknek szükségük van egymásra, ha Istent meg akarják ismerni és a Jézus Krisztusban megmutatott szeretetére megfelelő magatartást akarnak tanúsítani? Legtöbbünk többnyire úgy cselekszik, mintha nem ez lenne a véleménye. Egyáltalán nem meglepő, hogy gyakran az a bírálat ér, hogy úgy tűnik fel, mintha mi volnánk Isten, nem pedig őt tisztelő szolgái! Legfontosabb döntéseink bizony nem alapulhatnak csupán korlátozott mértékű személyes tapasztalatainkon és észbeli képességeinken. A tény az, hogy mindannyiunknak szükségünk van egymásra, és szükségük van azokra is, akik előző korokban éltek, a szentek közösségére. Csak a többi keresztyénekkel egyetemben vezethet el minket a Lélek Krisztus által Isten ismeretére, szeretetére és a Neki való engedelmességre.
Az Ökumenikus Mozgalomban nem csupán azt tanultuk meg, hogy minden keresztén rá van utalva az ő atyjafiaira, hanem azt is, hogy a sajnálatos módon még mindig megosztott egyházaknak is szükségük van egymásra. Az "egyedül járó" egyház vagy felekezet számára magának Istennek ismerete lesz korlátozott és torzított.
Reméljük és imádkozunk azért, hogy a Világtanács minden tagegyházának képviselőiből összetevődő uppsalai gyűlést Isten arra fogja használni, hogy mivel közös lesz istentiszteletünk, együtt tanulmányozzuk a Bibliát és együtt fogunk viaskodni az ember legfontosabb problémáival és ügyeivel, egész egyházának ad majd világosságot, erőt és megújulást. Legyen pedig így ne csupán miértünk, hanem legyen záloga annak, hogy Isten végső célja és ígérete az Ő egész teremtésének megújítása. Vissza