Mi az elektromosság?

Előszó

Részlet a könyvből:
Megszokott zeg-zúgos futását végezte egy szénsavmolekula a végtelen levegőóceánban. Nekünk, embereknek is végtelenségnek látszik a Föld légköre, mekkora lehet az egy pici molekulának! El nem tudjuk képzelni, milyen kicsi lehet egy szénsavmolekula! Próbáljuk összehasonlítani egy mákszemmel, amely alig tölt be akkora teret, mint a köbmilliméter negyedrésze. Ha a mákszemet el tudnók osztani 250 millió részre, körülbelül megkapnók egy közepes nagyságú bacillus méreteit. Egy ilyen bacillusból pedig még 40.000 millió szénsavmolekula kikerülne! Nos, próbáljunk egy ilyen parányt elképzelni. Ez a mi barátunk, amely sok-sok milliószor billió hozzá hasonló parány között száguldozott a kilőtt puskagolyó sebességével a térben. Nem sok öröme telt azonban a gyors futásban; alig egy ezredmilliméter utat tehetett meg egyfolytában, már akkor mindig összeütközött egy másik, hasonló gyorsan, vagy még gyorsabban repülő részecskével. Ezek többnyire nála kisebb oxigén- vagy nitrogénmolekulák voltak, amelyeket ő könnyen taszított félre, bár meglehetősen haragosan vágtattak neki. Szénsavtestvéreivel aránylag ritkán esett találkozása, másodpercenként alig százezerrel. A többiből 300 millióval is találkozott ennyi idő alatt. Az ilyen összeütközések őt nem igen hozták zavarba. Megszokta már. Pedig, ha két gyorsvonati mozdony az ő sebességének tizedrészével ütköznék össze, alig maradna azokból olyan foszlány, amiből rájuk lehetne ismerni!
Egykedvűen vágtatott zeg-zúgos vonalban a mi szénsavmolekulánk ütközéstől ütközésig, amikor egyszerre csak félelmetes ellenfél közeledését vette észre. A többieknél jóval nagyobb és súlyosabb molekula tartott egyenesen feléje. Gázalakú rádiumatom volt. Veszedelmes egyéniség, bármelyik pillanatban felrobbanhat, s akkor jaj annak az atomnak, amelyet szilánkjai elérnek! Vissza