Újhold-Évkönyv 1990/1-2

Fülszöveg

Ez az 1986-ban elindított és évente kétszer megjelenő Újhold-Évkönyv sorozat kilencedik száma. Szerkesztőit összeállítása közben nem vezette más cél, mint az eddigiekben: a magyar irodalom határoktól és világnézeti szempontoktól független minőségi egységének, valamint erkölcsének a dokumentálása. Megmutatni, nyilvánvalóvá tenni az autonóm alkotóknak - bizonyos minőségi határokon felüli - egybetartozá-sát. Aki olvasói figyelemmel követte a kötetek sorjázását, az tapasztalhatta, hogy a határainkon belüli magyar írók java termésének bemutatása mellett délvidéki, felvidéki, erdélyi, valamint a nyugati társadalmakban élő magyar írók is nyomatékos helyet kaptak az antológiákban; vagy tanulmányokban számoltunk be munkásságukról. (Ebben a számunkban szerepel például a Londonban élő Határ Győző, a délvidéki Thomka Beáta és az Erdélyből kitelepedett Mátyás B. Ferenc.)
Az Újhold-Évkönyv idősebb szerkesztői a Nyugaton és utódján, a Magyar Csillagon nőttek fel. Egyikük-másikuk már publikált... Tovább

Fülszöveg

Ez az 1986-ban elindított és évente kétszer megjelenő Újhold-Évkönyv sorozat kilencedik száma. Szerkesztőit összeállítása közben nem vezette más cél, mint az eddigiekben: a magyar irodalom határoktól és világnézeti szempontoktól független minőségi egységének, valamint erkölcsének a dokumentálása. Megmutatni, nyilvánvalóvá tenni az autonóm alkotóknak - bizonyos minőségi határokon felüli - egybetartozá-sát. Aki olvasói figyelemmel követte a kötetek sorjázását, az tapasztalhatta, hogy a határainkon belüli magyar írók java termésének bemutatása mellett délvidéki, felvidéki, erdélyi, valamint a nyugati társadalmakban élő magyar írók is nyomatékos helyet kaptak az antológiákban; vagy tanulmányokban számoltunk be munkásságukról. (Ebben a számunkban szerepel például a Londonban élő Határ Győző, a délvidéki Thomka Beáta és az Erdélyből kitelepedett Mátyás B. Ferenc.)
Az Újhold-Évkönyv idősebb szerkesztői a Nyugaton és utódján, a Magyar Csillagon nőttek fel. Egyikük-másikuk már publikált is bennük. Céljuk ennek a minőségi és erkölcsi nagy hagyománynak a fenntartása és továbbfejlesztése. Céljuk volt ez már 1986-ban is, amikor ez még ellenállásba ütközött, sőt az 1946-tól 1948-ig létezett folyóiratukban, az Újholdban is. A közel negyvenévi hallgatás, majd a sosem remélt újjáéledés alakított bár rajtuk - életművüket a mostoha körülmények között létrehozták de céljaikon nem változtatott, éppen a több évtizedes közös hallgatás teszi őket hitelessé. Ma, amikor. Istennek hála, nem egy irodalmi fórum hangsúlyozza szintén az írói autonótniának és a minőségnek a szempontjait, az Újhold-Évkönyv sorozatát, ha más nem - e hitelesség mellett -, legalább az különbözteti meg tőlük, hogy az Évkönyv terjedelmesebb írások, nagyobb vállalkozások pubhkálását is lehetővé teszi, valamint hogy esszé- és dokumentumrészében olyan mélységben tárgyaljon meg gyakran eddig elhallgatott problémákat, melyre egy folyóirat nem ad módot.
Ennek az új Évkönyvnek szépirodalmi részében költők egész galériája sorakozik fel. Egy éve elhunyt társunktól és barátunktól, Weöres Sándortól kezdve, Károlyi
Amyn, Takáts Gyulán, Orbán Ottón, Gé-her Istvánon, Kalász Mártonon és Tóth Juditon át a fiatalabb költők kissé háttérbe szorított nemzedékének tagjaiig: Baka István, Nádasdy Ádám, Tari István, Csengery Kristóf, Fodor Ákos, Tábor Eszter, Lázár Júlia és Mezei Balázsig. Szépprózával egy-egy bravúros novella révén Mándy Iván, Határ Győző, Kertész Imre, Györffy Miklós, Márton László, Mátyás B. Ferenc, Kukorelly Endre szerepel, valamint önéletrajzi írásaival Vikár György.
Az esszé- vagy tanulmányrész a köztiszteletben álló, volt Nyugat-munkatárs, Keresztury Dezső írásával indul, aki a régi Bécsre és Grillparzerre emlékezik. Ezt követi két új szempontú, kiemelkedő érdekes-ségű tanulmány Kleistről (közöljük társas öngyilkosságának búcsúleveleit és a korabeli jegyzőkönyveket is): Walkó György és Forgách András munkája. Majd Gergely Ágnes egy nagyszabású tanulmányban bontja ki Yeats portréját, s visz közelebb a miénkkel oly párhuzamos írkérdéshez. Az istenhit filozófiai problémájával, Eckhart és Nicolaus Cusanus kapcsán Borbély Gábor foglalkozik. A magyar irodalomra rátérve, Eisemann György Komjáthy Jenő, Károlyi Csaba Mészöly Miklós művészi alakulásának problematikáját tárja fel. Lator László egy Dsida- és egy Jékely-verset elemez. Schiller Róbert pedig Petőfi Szülőföldem című versét veti össze egy modern verssel. Thomka Beáta Weöres Sándor művészetéből kiindulva az ars moriendi középkori kérdésével foglalkozik. Három esszéportré (Pályi Andrásé, Keresztury Tiboré és Csűrös Miklósé) Székely Magda, Petri György és Várady Szabolcs költői arcképének jegyeit tárja fel. Czigány György nagy írókkal való találkozásairól készít élménybeszámolót, Domokos Mátyás irodalomtörténeti szempontból világítja meg a Petőfi-holttest felkutatását, Tallár Ferenc pedig a nyelv köznapi használatának dubiozitásáról értekezik. A Dokumentum rovatban a rendelkezésünkre álló teljes Bartók-Kodály-levelezést adja közre Eősze László. E rovatot Csécsy Imrének, a Századunk című radikális lap volt szerkesztőjének, a kiváló publicistának 1956-os naplója zárja. Vissza