Előszó
Részlet a könyvből:
"Pássz,
válaszolom mostanában, ha neadjisten megkérdi tőlem valaki, hogy mi 'zujs, meg hogy, hogy s mint. Beszédesebb kedvemben, - ritka alkalom - még hozzáteszem:...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Pássz,
válaszolom mostanában, ha neadjisten megkérdi tőlem valaki, hogy mi 'zujs, meg hogy, hogy s mint. Beszédesebb kedvemben, - ritka alkalom - még hozzáteszem: megvagyok. Minden egyéb a Teremtőmre tartozik. S vele rendszeresen meg is ejtem a magam elszámolását. A világ meg ...
Ebből a megvagyokból egyébként a puszta tény rögzítésén túl nemigen hallik ki semmi. Legalább is remélem. Azon vagyok ugyanis, hogy közlésem mentes legyen mindennémű felhangtól. S ez, ahogy veszem észre, az utóbbi időben egyre prímábban sikerül. Köszönhetően, nyilván, annak a tudatos tréningnek is, amelynek folytán eljutottam abba a - külső ingerektől viszonylag jól védett - vákuum-létbe, amikor is megvalósul, illetve megvalósulhat a tökéletes immunitás. Rezervációm egyfajta földi nirvána, s voltaképp csak áldhatom azt a kellemes tompultságot, ami ebből adódik; hisz ez végtére is megóv a felesleges lépésektől, cselekedetektől.
A nagy nekifeszülések, a dilinyós ambíciók, a kérdéses kimenetelű vállalkozások s a mindig csak utóbb belátott hiábavalóságok kora - részemről a múlté. Ami, persze, kezdetben, úgy hat-hét éve, még korántsem volt így. Akkoriban még egy leszakadt gomb vagy egy észrevétlen elpókhálósodott sarok, s főleg az a számomra szinte tudomásulvehetetlen mindennapos banalitás, hogy NINCS se égen se földön, egyszerűen nincs EMBER, aki odatenne az ember elé időnként egy tál ételt, nos, mindezek még igencsak tudtak bosszantani, s persze, fájt is a dolog piszokul."
Vissza