Özvegy versenyzési módszerek II.

Előszó

Előző könyvemben az volt a szándékom, hogy megismertessek egy olyan versenyzési módszert, az özvegységet, amelyet Európa nyugati részén már régen alkalmaztak és eredményességét elfogadták.
Sok mindent vettünk át a nagy nyugati galambász nemzetektől, beleértve a postagalambokkal való versenyzés gondolatát is.
Emiatt azonban nem szabad szégyenkeznünk, hiszen Európa nyugati részén hozzávetőleg kétszázezer galambászt tartanak nyilván, a mi négyezer-ötszáz tagtársunkkal szemben. A magas taglétszám magával hozta a háttér-kereskedői hálózat kialakulását, ami a mi térségünkben éppen a tenyésztők száma miatt még nincs meg. Ezen felül olyan specialistákból álló állategészségügyi szervezet alakult ki, ami nálunk szintén nincs még meg.
Ezért úgy gondoltam, hogy olyan területen próbálok segítséget nyújtani, amelyben otthonosan mozgok. A versenyzési módszerekre gondolok. Az özvegy módszerre elsősorban, amelyet tizenöt-húsz évvel ezelőtt legtöbben csak kóstolgattak, sokan pedig vitatták előnyeit. Mostanra már egyértelműnek mondhatjuk korszerűségét, és helyesen tették, akik áttértek az özvegy módszerre. Miért mondhatjuk, hogy nálunk bevált az újítás? Mert az élen végzett tenyésztők magas százaléka ebben a rendszerben versenyez és azt szokták mondani, hogy a puding próbája az, vajon megeszik-e? Én úgy látom, hogy az özvegy módszer nálunk népszerű lett, tehát a pudingot legtöbben elfogyasztották. Vissza