Újdombóvár története

Előszó

A Városszépítő Egyesület örömmel adja kézbe Mészárosné Fodor Klára "Újdombóvár története" című könyvét. Reméljük, hogy ezzel is sikerül városunk egy jelentős részének hagyományaiból, történetéből a már-már feledésbe merülő értékeket megmenteni.
Valamennyiőnkben él a szülőföld szeretete, és ragaszkodunk a szűkebb környezethez, ahol az első és legmaradandóbb emlékeket kaptuk. De a szülőföld szeretete csak úgy lehet igazi és mély, ha ismerjük annak a szűkebb pátriának történetét, hagyományait, az elődök küzdelmeit, örömeit. Ezzel a kis könyvvel is szeretnénk elősegíteni ezt az ismeretbővítést.
Tudott dolog, hogy a városok fejlődése, a gyors ütemű urbanizáció nyomtalanul tünteti el a régi településnek nemcsak öreg épületeit, de annak legtöbb esetben hagyományait, szokásait is. A lakosság gyors növekedésével lassan többségbe kerülnek a bevándorlók, akik a település múltját már nem ismerik. Érdeklődésük esetén is egyre kevesebben tudnak felvilágosítást adni a település történetéről. Ezért végzett nagyon hasznos munkát a szerző, aki nem sajnálta a fáradtságot és felkereste azokat a tősgyökeres újdombóváriakat, akik a telep születésétől végig résztvevői és megteremtői voltak az egykori vasutas telepnek. Ismerték azokat az embereket, akik fáradhatatlan kitartással küzdöttek a telep létrejöttéért. Elsők közt kell említenünk Saguly Károly MAV-mérnököt, aki legtöbbet tett az ügy érdekében. Azokat sem feledhetjük, akik az új település szellemi életének megőrzésében hagyományok, szokások megteremtésében munkálkodtak, például Fehérvári József plébános, Gábor Béla tanító vagy a telepért sokat dolgozó Bárány Lipót orvos. Valamennyien, és még rajtuk kívül nagyon sokan fáradoztak azon, hogy az új települést az ott élők valóban szűkebb hazájuknak, szülőföldjüknek tekinthessék. Vissza