Előszó
Hűséges Olvasóm!
Nem, a „hűséges" jelző igazán nem akar ócska hízelgés lenni. Nincsenek aljas szándékaim. Senkit sem akarok befolyásolni hitvány szemforgatássál, nem akarom, hogy már eleve...
Tovább
Előszó
Hűséges Olvasóm!
Nem, a „hűséges" jelző igazán nem akar ócska hízelgés lenni. Nincsenek aljas szándékaim. Senkit sem akarok befolyásolni hitvány szemforgatássál, nem akarom, hogy már eleve felmentsenek „Újabb Bűneim" felelőssége alól.
De úgy érzem, minden mellék- és utógondolat nélkül is joggal nevezhetem „hűséges"-nek mindazokat, akik mindhárom könyvemért súlyos pénzeket adtak ki, s Uram bocsá', talán még el is olvasták valamennyit.
Szándékom tehát tiszta, minden más távol áll tőlem!
Már a címből is láthatod, hűséges Olvasó, hogy újabb bűnöket követtem el, már megint nem tartottam meg adott szavamat.
Először azt a címet akartam adni ennek az új kötetnek: Három az igazság. Aztán a legsürgősebben elvetettem. Ennyire szerénytelen mégsem lehetek, gondoltam. Hiszen, hol vannak az én műveim az igazságtól ? Bűnösen messze!
Hát, igen... „ÚJABB BŰNEIM" - igen, ez a megfelelő cím, s ha könyvem ismét megnyeri olvasóim tetszését, szíves-örömest viselem érte az ujabb vádakat és terheket.
Bevallom: sokat küszködtem önmagammal, amíg eldöntöttem, írjak vagy ne írjak egy újabb könyvet? Most láthatják! Megint győzött a gonosz...
Vissza