Újabb Ady-tanulmányok

Előszó

Részlet a könyvből:

"1909-ben, egy nyárelői késő estén, az Opera melletti "Három Hollóból" többekkel együtt egy lipótvárosi kávéházba vetődtünk Ady Endrével. Ady abban az időben egyre-másra szerezgette volt az ő szebbnél-szebb istenes költeményeit s egy jelenlevő ujságíró barátságos, de határozott szemrehányással fordult Ady felé, hogy írhat ő, a Vér és Arany poétája, Istenről verseket? Ady tréfálkozó mentegetőzéssel, szelid mosolygással csak ennyit felelt: kérem, már öreg ember vagyok, rászorultam az Istenre. Nemsokára ezután Adyval együtt távoztunk a társaságból s én hazakísértem a költőt otthontalan szállására. Útközben folyton motoszkált a fejemben az előbbi furcsa megrovás s azzal ellentétben szóbahoztam Ady előtt, mennyire tetszenek nekem az ő misztikus tárgyú és hangulatú versei s ezek közül föl is említettem egynéhányat. Szokása ellenére Ady is mélyebben megnyilt, szó szót követett s egyszer csak azzal a különösen hangzó nyomatékos kijelentéssel lepett meg, hogy ő meg akarja csinálni a lírát. Akkor, a még első találkozások ünnepi elfogódottságában, hozzárokonúlva, minden megakasztó kérdezés nélkül hallgattam tovább az uj dalok költőjét. Beszédje hangjaiba belemerültem alig értem rá elgondolkozni vallomásos maga-jellemző-bemutató szavain. Jó volt vele együtt lenni s mivel mással se törődve, a naiv szeretet hangján, karjába karolva, vallottam később én is a leghivőbb hivő dadogásával: hogy rajongtam kisdiák koromban Petőfiért, milyen álmodozó gyerekvággyal ábrándozgattam el rajta: bárcsak egyszer láthattam volna s most mennyire teli a lelkem, hogy itt lehetek egyedül az uj Petőfi oldala mellett. A forró, igaz érzések már-kimondottan esetlenekké, bókosokká, hidegekké hűlhettek; Ady, aki a harci tűzben, fajtája kedvéért, vagy a maga sarkalása-biztatása végett mindig gőgösen emelte föl a fejét, nagyon őszintén-szépen tudott szerény is lenni s egy pillanatra valami feszélyezettség tolt szét bennünket. A beszélgetés másfelé terelődött, az intim közléseknek vége lett s én csak hosszú-hosszú évek multán, Ady halála után, kezdtem meghányni-vetni magamban: mit jelenthetett és jelent az: "megcsinálni a lírát!" Vissza